Szolgálati közlemény

A blog átköltözött a Cafeblogra, a továbbiakban ott érhető el változatlan tartalommal, de megújult külsővel. Várunk mindenkit ott is sok szeretettel, hiszen Artur kalandjai tovább folytatódnak. 
Blog : http://goldenacsaladban.cafeblog.hu/
Facebook : https://www.facebook.com/pages/Artur-Golden-a-csal%C3%A1dban/334078580059904
Üdv,

GG

Félénk vagyok, ÉS hóditani akarok

Hiába...
Bármi is történjen odakinn a nagyvilágban, a mi életünk csak a lányok körül forog.
Mármint Artur világközpontjában ők állnak, mi pedig kénytelenek vagyunk idomulni. Nem is nagyon tehetünk mást, ugyanis a séták alatt egyfolytában csajozunk, csajokat követünk, vagy csajokat keresünk, végső esetben beérve egy kis ottfelejtett szagminta felnyalogatásával.
Mármint Artur részéről.
Tudom, hogy az ebeknek a járda és a környező susnyás olyan, mint egy teritett asztal - szagok tekintetében-, de bevallom őszintén, még most sem értem, hogy mi a francot lehet nyalogatni egy töküres, látszólag aranytiszta járdán, fél óráig???
De valószinűleg ezen a vizsgán anno is elbuktam, ezért nem kutyatestben élek most...
Na mindegy.
Szóval a lányok.
A lányok mindenekfelett.
A 10 hónapos valószinűleg a teljes családját eladná szervkereskedőknek egy jó kis numeráért.
Merthogy az még nem jött össze.
A pettingfélék minden válfaja teritékre került már, de a lényeg várat magára. És ettől Artur egyre jobban beőrül. Hovatovább ott tartunk, hogy már bepróbálkozik: 
- a kiszemelt lánykutya gazdájánál
- szintén erősen punciorientált fiúebeknél
- itt tartózkodó vendégeinknél...
Ezek a kétségbeesett kisérletek néha szülnek vicces szitukat. 
Például, amikor a szépséges hófehér  retrieverlány, Maggie gazdija - aki nem mellesleg, egy jól szituált hatvanas úriember- szemből betámadásra került a harcrakész, KIVONT FEGYVERT villogtató, negyvenkilós Artur által.
Maggie-apu a susnyásban végezte, éppen megúszva a hátraszaltót. 
Ebünk pedig jogainak teljes tudatában, erőteljes csipőmozgásokat végzett a megilletődöttön, akinek a heves aktus folytán, még a  szemüvege is nyálban úszott. Mondjuk az is tény, hogy Maggie azóta erősen keresi Artur társaságát, és ráutaló magatartásként, nem egyszer emelinti meg előtte bolyhos farkát sem.
Próbálta már megrakni Plutót, aki egy rém tündéri, földszintes FIÚkutya, és igazi erénycsősz. Amint az ebek között érzékeli a szexuális túlfűtöttséget, középre döcög, és hangot ad megrovásának, a tapasztalt fertőt illetően.
Mit ne mondjak, Plutó is berökönyödött, mikor Artur megpróbálta beszennyezni kis patyolat testét. Hirtelen a hangja is elment, csak igyekezett minnél inkább belesimulni a pázsitba. Igazság szerint lehet, hogy Artur sikerrel járt volna a méretbeli különbségeknek hála, de gyanússá vált, hogy: 
1. nincs meg Plutó
2. Artur teljes áhitattal dugja a füvet
3. mintha elhaló segélykiáltásokat hallanánk
Úgyhogy a majdnem megbecstelenitett minieb meg lett mentve, aki azóta szintén felnéz ebünkre, bár arra ügyel, hogy a kis segge mindig be legyen védve.
Na most ezek után el lehet képzelni, mit művelne Artur a csajokkal. Ha merne.
Csakhogy, nőtársaságban meglehetősen beszari.
Kerülgeti a lánykákat, és néha megkisérli a rámászást is, de amint a kiszemelt nőstényördög szembefordul vele, abban a pillanatban felköti a nyúlcipőt, és visszavonulót fúj. Pedig a lányoknak egyre inkább nincs ellenére a közeledés, de nyilván elvárják az udvarlást. Artur viszont hóditás tekintetében  még nagyon tipegő. Fingja nincs, hogy mit kezdjen ezzel a felnőttjátékkal, és nem érti miért jó az, ahogy az idősebb ebek tépik egymás fülét, kergetőznek, hemperegnek a fűben, és morognak egymásra. 
Hiszen a vége a LÉNYEG, akkor mi végre ez a nagy cécó? 
És különben is. 
A lányok zavarbaejtőek. 
Mindegyiknek finom az illata, csillag van a szemében, és jó (lenne) hozzájuk bújni. 
Szóval a mi kis szende szűzünk ha óvatosan is, de azért próbálkozik a másik nemmel. 
Azt be kell vallani, hogy lassan-lassan finomodik a technikája. Valamelyik este is, nekifutásból úgy megboritotta Maggiet, hogy a bolyhos kutyalány csak pislogott. Viszont pár perc múlva nemes egyszerűséggel ráült Artur fejére, ami azt gondolom erős felhivás arra a bizonyos közös táncra...

A reggel, és ami mögötte van

Mostanában minden reggel arra ébredünk, hogy Artur szeretgeti a saját kis testét az ágyunk alatt.
Mivel nem akarjuk, hogy éjjelente a frászt hozza a vendégeinkre, igy a hálószobánkban alszik, és onnan jár ki a teraszra, az aktuális üzleti, és egyéb folyó ügyeit intézni.
Neki ez a felállás, több, mint jó. 
Hiszen ott lehet az Imádott és az én közelemben, ami maximálisan boldoggá teszi. Nem egyszer ébredtem már arra, hogy az ágyunk mellett áll, buksiját óvatosan a párnámra teszi, úgy 3-4 centire az arcomtól, és lélegzetvisszafojtva néz. Persze ugyanezt eljátssza a Vőlegénnyel is, annyi különbséggel, hogy nagyobb az áhitat az étcsoki szempárban. Aztán, amikor az Imádott felneszel a rajongó egyik hangosabb sóhajtására, és halálorditva ugrik fekvésből talpra az ágy közepén, mint a Rettenthetetlen, akkor az áhitat átfordul elismerésbe, mondván, a Gazdi milyen akrobatikus még éjjel is.
Többnyire azonban óriási szerencsénk van az ebbel, mert végigalussza az éjszakát. Néha ugyan hangosan hortyog, és esetenként fingik is egyet-egyet, de ez egy férfiembertől már-már elvárás, mégha csak kamaszkorú férfiról is szól a fáma.
És általában figyelmes is. 
Tudja jól, hogy a hétköznapi séták mindig korábban kezdődnek, hisz együtt indulunk a Vőlegénnyel itthonról. Mig utóbbi a munkahely felé, mi a futtatóba vesszük az irányt, érzékeny búcsút követően. 
Hétvégén természetesen más a helyzet, hisz mi a francért kelnénk fel hajnali hétkor, amikor tiz órakor is fel lehet?? 
Na most Artur szombaton ezt általában nem érti. Vasárnap már igen.
A hétvége első napjának reggelén, a koreográfia igy néz ki: 
7 óra, és az ébresztő funkció hallgat. 
7 óra 10-kor egy kócos kutyabuksi jelenik meg az ágy végénél, és homlokot ráncolva körbenéz. 
7 óra 30-kor ágyat körbejár, és halkan, de annál aggodalmasabban nyüsszög. 
7 óra 45-kor mindkét oldalon odadugja az orrát az arcunktól pár centire, és légzésellenőrzést végez. Jajj nekünk, ha elpislogjuk magunkat, vagy nem ájult álomszerűen vesszük a levegőt. 
Akkor azonnali a bukta, a kutya tudja, hogy csak szinjátszunk, és már hozza is Judzsint.
Ha sikerül megvezetni az ebet, akkor a jutalmunk, részéről egy mély sóhajjal kisért összeomlás az ágy valamelyik oldalán, csönd, béke, és további alvási lehetőségek. 
Ha nem tudjuk átvágni, akkor addig pakolgatja a mind nyálasabb Judzsint és társait az arcunkba bele, mig meg nem unjuk, és fel nem kelünk. 
Bevallom, azért ilyen szivélyes sétainvitációnak meglehetősen nehéz ellenállni... :S
A vasárnap az könnyebb, addigra megtanulja, hogy hétvége van, és a fenti műsort is általában 10 óra körül kezdi el. 
Aztán hétfő reggel hétkor meg ő néz ránk rettentő morcosan és talpig kómásan, az ébresztő első traktusait követően.
De a reggeli önszeretgetése új vonás. Valószinűleg csak mosakszik -bár azt hittem eddig, hogy ilyen alapossággal ezt csak a macskák művelik...- de azt olyan hangeffektusok kiséretében teszi, hogy lehetetlen rá nem felébredni. 
Szörcsög, nyammog, csámcsog, morog, és közben ütemesen veri magát oda a berendezéshez, ahogy próbálja elérni hátsóbb testrészeit is. Na most egy közel 40 kilós gyönyörűség esetében azért ennek van hangja...
És mikor félsüketen, csipákat törölgetve, anyázásközeli állapotban rászólunk, még ő van felháborodva, hiszen csak csöndben elfoglalta magát. Magával.
Aztán, hogy mi se maradjunk ki a jóból, a tisztogatási műveletet gyorsan elvégzi a kilógó testrészeinken is. Ezzel teljes mértékig sikerül minket felébresztenie, igy elégedetten vigyorogva, végignézve rajtunk, boldogan felsóhajt, összegömbölyödik az ágy végénél, és azonnal mély álomba merül. 
Mi meg bután egymásra nézünk a Vőlegénnyel, és enyhén kutyagyilkos hangulatban ugyan, de egyformán érzünk: 

Szivatnak Anyám. Stop.