Mivel nem akarjuk, hogy éjjelente a frászt hozza a vendégeinkre, igy a hálószobánkban alszik, és onnan jár ki a teraszra, az aktuális üzleti, és egyéb folyó ügyeit intézni.
Neki ez a felállás, több, mint jó.
Hiszen ott lehet az Imádott és az én közelemben, ami maximálisan boldoggá teszi. Nem egyszer ébredtem már arra, hogy az ágyunk mellett áll, buksiját óvatosan a párnámra teszi, úgy 3-4 centire az arcomtól, és lélegzetvisszafojtva néz. Persze ugyanezt eljátssza a Vőlegénnyel is, annyi különbséggel, hogy nagyobb az áhitat az étcsoki szempárban. Aztán, amikor az Imádott felneszel a rajongó egyik hangosabb sóhajtására, és halálorditva ugrik fekvésből talpra az ágy közepén, mint a Rettenthetetlen, akkor az áhitat átfordul elismerésbe, mondván, a Gazdi milyen akrobatikus még éjjel is.Többnyire azonban óriási szerencsénk van az ebbel, mert végigalussza az éjszakát. Néha ugyan hangosan hortyog, és esetenként fingik is egyet-egyet, de ez egy férfiembertől már-már elvárás, mégha csak kamaszkorú férfiról is szól a fáma.
És általában figyelmes is.
Tudja jól, hogy a hétköznapi séták mindig korábban kezdődnek, hisz együtt indulunk a Vőlegénnyel itthonról. Mig utóbbi a munkahely felé, mi a futtatóba vesszük az irányt, érzékeny búcsút követően.
Hétvégén természetesen más a helyzet, hisz mi a francért kelnénk fel hajnali hétkor, amikor tiz órakor is fel lehet??
Na most Artur szombaton ezt általában nem érti. Vasárnap már igen.
A hétvége első napjának reggelén, a koreográfia igy néz ki:
7 óra, és az ébresztő funkció hallgat.
7 óra 10-kor egy kócos kutyabuksi jelenik meg az ágy végénél, és homlokot ráncolva körbenéz.
7 óra 30-kor ágyat körbejár, és halkan, de annál aggodalmasabban nyüsszög.
7 óra 45-kor mindkét oldalon odadugja az orrát az arcunktól pár centire, és légzésellenőrzést végez. Jajj nekünk, ha elpislogjuk magunkat, vagy nem ájult álomszerűen vesszük a levegőt.
Akkor azonnali a bukta, a kutya tudja, hogy csak szinjátszunk, és már hozza is Judzsint.
Ha sikerül megvezetni az ebet, akkor a jutalmunk, részéről egy mély sóhajjal kisért összeomlás az ágy valamelyik oldalán, csönd, béke, és további alvási lehetőségek.
Ha nem tudjuk átvágni, akkor addig pakolgatja a mind nyálasabb Judzsint és társait az arcunkba bele, mig meg nem unjuk, és fel nem kelünk.
Bevallom, azért ilyen szivélyes sétainvitációnak meglehetősen nehéz ellenállni... :S
A vasárnap az könnyebb, addigra megtanulja, hogy hétvége van, és a fenti műsort is általában 10 óra körül kezdi el.
Aztán hétfő reggel hétkor meg ő néz ránk rettentő morcosan és talpig kómásan, az ébresztő első traktusait követően.De a reggeli önszeretgetése új vonás. Valószinűleg csak mosakszik -bár azt hittem eddig, hogy ilyen alapossággal ezt csak a macskák művelik...- de azt olyan hangeffektusok kiséretében teszi, hogy lehetetlen rá nem felébredni.
Szörcsög, nyammog, csámcsog, morog, és közben ütemesen veri magát oda a berendezéshez, ahogy próbálja elérni hátsóbb testrészeit is. Na most egy közel 40 kilós gyönyörűség esetében azért ennek van hangja...
És mikor félsüketen, csipákat törölgetve, anyázásközeli állapotban rászólunk, még ő van felháborodva, hiszen csak csöndben elfoglalta magát. Magával.
Aztán, hogy mi se maradjunk ki a jóból, a tisztogatási műveletet gyorsan elvégzi a kilógó testrészeinken is. Ezzel teljes mértékig sikerül minket felébresztenie, igy elégedetten vigyorogva, végignézve rajtunk, boldogan felsóhajt, összegömbölyödik az ágy végénél, és azonnal mély álomba merül.
Mi meg bután egymásra nézünk a Vőlegénnyel, és enyhén kutyagyilkos hangulatban ugyan, de egyformán érzünk:
Szivatnak Anyám. Stop.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése