Nem kicsit voltunk izgatottak a nagy találkozás előtt. Kedvesem a boldog kutyamentes tudatlanságban élte le eddigi harmincx évét, ezért jogosan voltak aggodalmai. Informatikai szakembertől elvárható módon, az odaúton proccul levezette eme elhamarkodott döntésünk buktatóit, továbbá kifejtette, hogy a ránk váró 3000 km-es autóúton vagy a kutya, vagy mi megyünk idegileg gajra / tönkre / sza**á / stb...
Aztán a kezébe lett nyomva a 3,5 kg-os fiatalember, aki befészkelte magát az ölébe, mire is a Vőlegénynek szétomlottak az arcvonásai. Megnyugodtam, hogy láthatóan nem lesznek gondok a két Férfi között.
Meglehetősen gyorsan kiderült, hogy ebünk még nem ült mozgó autóban, és mindent meg is tett annak érdekében, hogy ez a szokása ne változzon meg. Seperc alatt begyűjtöttünk pár tanulságot:
- a mozgó autó a megszólalásig hasonlit a kiskutyarabló hétfejű sárkányra.
- a rémült négylábúnak minimum 12 lába van.
- tejfoggal is lehet harapni. nagyot.
A sikeres hazaérkezés örömére Artur birtokba vehette új birodalmát, mely egy ruháskosárban testesült meg. Azonmód bele is aludt, mi pedig folytattuk a másnapi indulás előkészületeit. Ébredését követően a vegyél ki - tegyél vissza - vegyél ki koreográfiát nyomtuk estig, majd reménykedtünk hogy elalszik. Nem aludt el. Cserébe eszébe jutott, hogy ő egy árva, szerencsétlen, szomorú sorsú, elrabolt kiskutya, ménkű nagy világfájdalommal, és ezt bizonyos időközönként a teljes lakótelep tudtára énekelte. (Feltételezem, a karácsonyra való tekintettel nem lincselt meg minket senki)
A Vőlegény fülét betömtük relax-zenével, hogy kipihentebben állhasson rajthoz reggel, én felvállaltam az eb szórakoztatását, ami egész jól ment hajnali 3-ig. Ott elszakadt a film. Arra ébredtem, hogy valaki izomból akar átjutni a tükrön, és közben csámcsogó hangokat hallat...
Az ágyból kimászva konstatáltam, hogy 4 óra, a kutya továbbra sem alszik, viszont mindenáron át akar menni a tükrön játszani magával, és amikor ez nem sikerül, óriás nyelvcsapásokkal szeretgeti a saját tükörképét. Ezt látva annyira elkezdtem röhögni, hogy a Vőlegény is felébredt, és mellém ült szinkronkacarászni. Pici kutyánk pedig mélységes eltökéltséggel fejelte tovább a tükröt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése