Vélt és valós aggodalmak

Az indulásra nem mondhatom, hogy a terv szerint zajlott, de ezen a minket ismerők gondolom meg sem lepődnek... Lényeg: december 24.-én koradélutánra Artur, cuccok, és persze mi is a kocsiban, irány Szlovénia felé.
A lehetőségekhez mérten igyekeztünk a kutyának mindent beszerezni, mert horrorsztorikat hallottunk bőséggel.
Pár kedvencem:

- Hiába van útlevele, mivel nincs veszettség elleni oltása (hogy lenne, még nincs 3 hónapos..?), tutira elveszik tőletek a HATÁRON!!!!
Mondom nincs is határ, Unió van, meg izé...tudod..
-Nem baj! Akkor is el fogják venni!
Váttáfák????? Jelentem, nem vették el.

- Tele fogja fin**ni az autót!
Nos, ez sem jött be. Nem pukkantott egyet sem. Illetve egyet lehet, de abban nem vagyunk biztosak hogy ő volt. (Szerintem a spanyol jeti volt, de megoszlanak a nézetek..)
Jelentem, viszont itthon bepótolta ezt a hiányosságot kamatostól, és tényleg "be tudja tölteni a teret"...olyannyira, hogy mi esetenként menekülőre fogjuk.

- Össze-vissza fogja kakálni/pisilni az autót. Éééés lehet hogy hányni is fog. Sőt! Lehet hogy mindezt egyszerre teszi majd!
Vettünk baromi drága pénzért kutyapelenkát. Otthon rá is próbáltuk az ebet, aki nagyon kis cuki volt, rámászott, megszaglászta, elhelyezkedett rajta és bealudt. Mikor jött az inger, elhagyta a kegyhelyet, és lepisilte a szőnyeget. Valószinűleg, ez a mi hibánk volt. Sokszor elmondtuk előtte, hogy aranyárban mérték azt a nyavalyás pelust, de azt nem jeleztük, hogy a szőnyeg sem volt olcsó. A kutya döntött, drága pelenkára nem pisil, megteszi a szőnyeg is.
A Vőlegény javasolta, hogy tegyük be az ebet egy tecsós szatyorba, mert ha gáz van, azt könnyen tudjuk cserélni. És még a HATÁRON sem fogják elvenni, mert nem lesz felismerhető.  Ezt az ötletet végül elvetettük.
De nem volt szükség semmi óvintézkedésre. Artur mindig jelzett, ha ki kellett mennie.Türelmesen megvárta, amig megálltunk, és kiszállást követően intézte a szükségleteit. Egyebekben egész úton aludt, igaz, néha fura pózokban, mint a mellékelt ábra is mutatja.

Az út gyönyörű volt, de nagyon fárasztó, igy a szerda délutáni megérkezést mindhárman erősen üdvözöltük. A lakást villámgyorsan birtokba vettük, és a környéken is tettünk egy gyors sétát.
Ekkor kezdett gyanússá válni, hogy a kutyánk végtelenül, elmondhatatlanul, borzasztóan.... gyáva.  Rövid sétánk alatt gyorsan kiderült, hogy a saját árnyékától kezdve mindentől fél, legyen az hang, illat, fény, vagy egy megtestesült... bármi. Aggodalmát először mindig nyüsszögéssel, pórázba belefeszüléssel, hazarohanási kisérletekkel demonstrálta, majd mindent megtett annak érdekében, hogy sikerüljön a ruhánk alá bújnia, ami azért viccesen nézhetett ki kivülről. Pár napig a sétáink az alábbi koreográfia szerint zajlottak:
1. nyakörv, póráz felcsatol, örülünk.
2. ajtó kinyit, folyosón félhomály, lentről halk, aggodalmas nyüsszögés.
3. villany felkapcsol, lift hiv, fokozódó nyüsszögés, pórázrángatás.
4. lift megérkezik, nyüsszögés tetőfokán, pánikszerű menekülési kisérlet.
5. kutya ölbe vesz, aki ránk tapad, mint az Alienből a szörnytaknyó...liftezés a garázsba, onnan ki az utcára
6. eb letesz, ő ezerrel elkezd gyomlálni, és amit kitépett, azt meg is eszi
7. 100 méter haladás, majd a négylábú felocsúdik, hogy ő voltaképpen baromira fél, ezért mindent megtesz annak érdekében, hogy bebújjon a zokninkba.

8. zoknibabújási igény elutasitva, igy a kutya mindösszes karmával belekapaszkodik a járdába, tehát a haladás kudarcra van itélve.
9. ezért hát újfent ölbe vesz, tengerpartra levisz, megszemléljük hogy jajj de szép, visszajövünk, lakásban kutya letesz, aki vagányan befenyiti az összes játékát..
10. reménykedés, hogy ez a félelem dolog változik, mert a felnőtt golden cca 40 kiló...