Casting

A 12 karikás amerikai filmek egyik jellemző kelléke a golden retriever, mint az álomcsalád egyik tartozéka. Giccses? Lehet... De nem tagadhatom, a  kutyafajtába beleszerettem. Sokat olvastam róluk, kábé mindenhol ugyanaz szerepel: okos, engedelmes, a gazdi öröméért bármit, és nem utolsósorban gyönyörű állat. 

Évek óta álmom volt, hogy egyszer legyen egy ilyen kutyám!

Az álom teljesülni látszott, mikor kiscsaládunk okosabb tagját felkérték egy mediterrán országban végzendő munkára, és a kiköltözés mellett döntöttünk.

Átgondoltuk, megbeszéltük, és a kinti lakáskeresésben már a kutyabarát szempontok játszották a főszerepet. 

Mivel a kiskutyát nem kiállitási tárgynak szántuk, és nem is terráriumban akartuk tartani, nem a hiper-szuper pedigrés kenelek körül nézelődtünk. Választásunk egy november elsején "létrejött" alomra esett, és rám hárult a feladat, hogy kiválasszam az új családtagot. 

Nemét és nevét egyeztettük: Fiú, és Artur. Majd Kedvesem elröpült a messzi távolba, hogy megkeresse a kutyaházravalót.

A szüleimmel vidéken laktam, és mindig is volt kutyánk, igy tudom, hogy négy lába van, elöl tud harapni, nem fog egeret, mert az a macska....stb. De! Azok a kutyák nem az én választásaim voltak. 

Nosza, Gugli-ra fel -"hogyan válasszunk kiskutyát" témakörben- a legokosabb tanácsnak a "megérzed ha Ő az" tűnt. (Lássuk be, nincs új a nap alatt, tinédzserként a Bravo is ezzel nyugtatott...)

Imigyen felvértezve indultam háztűznézőbe, két szárnysegéddel, ugye, több szem mégiscsak többet lát?!

Aha. Elénk raktak 10 darab gömbölyded gyönyörűséget, szárnysegédek rögtön kapituláltak, és mindig az éppen általuk gyömöszkölt négylábúban látták meg számomra az Igazit.

Nekem pedig feltűnt Ő. Kisebb volt, mint a többiek, picit barnább, és egyáltalán nem nyomult. Viszont, ahogy felemeltem, komolyan megszemlélt, és átmehettem a teszten, mert óriás farokcsóválásba kezdett. Ma már tudom, hogy okos kutyánk azonnal meglátta bennem a Gigabalekot aki a horgára akadt, de nem szaladok ennyire előre....

Én csúnyán elvesztem ahogy belenéztem abba az étcsokibarna szempárba, és szorgalmaztam a frigy megkötését, ám két hetet még várni kellett. Érzékeny búcsú keretében biztositottam az ebet, hogy a Karácsonyt már együtt töltjük, és december 23.-án itt vagyunk érte. Ő lelkesen csóvált, és távozott Anyájával. 

A Vőlegénnyel telefonozva hazalibegtem egy rózsaszin felhőn, és a következő két hétben az összes barátom és munkatársam agyára mentem az én tündéri kiskutyám kezdetű monológokkal....