A kiváncsi kutyát hamarabb utolérik...

"Te kutya, te akkora paraszt vagy..."

hangzott el pár napja egy kora reggeli időpontban a fürdőszoba mélyéről, a Vőlegény baritonján. Balszerencsémre, épp a savasodástalanitó citromos vizemet fogyasztottam a hálószoba magányában, mikor is, a fenti méltatást meghallva, kirobbanó röhögésemnek köszönhetően, lúgos kémhatásúvá varázsoltam a falat, és nyomattam rá, egy azóta is ott széplő absztrakt mintázatot.

Igen, a kutya megnevezés továbbra is Arturt takarja, a paraszt pedig nem annak szól, hogy az eb földművelésbe és állattenyésztésbe fogott az elmúlt időszakban, hanem a szó pejorativ értelmében került használatba. 
Állatkánk elérte a veszélyes 8. hónapot, és egyelőre abban merül ki a kamaszodása, hogy mindent tudni és látni akar, továbbá fokozta eddig is kóros mértékű kiváncsiságát. 
Természetesen a növekvő hónapok számával szépen gyarapodik súlyra is, bár bevallom, néha nem értem, mitől? 
A kajálás továbbra is furán működik esetében. Pár napig, épphogy eléteszem az étket, máris belefejel az adagba, és van, hogy a tálat is kinyalja. Aztán, a következő nap, rá se szarik, és büntetésként fogja fel, ha odahivom, hogy enni kéne. Hiába veszem el tőle a teli tálat, méla unalommal veszi tudomásul, és a következő kajaidőpontban sem töri kezét-lábát, hogy nyamihoz jusson. Pedig mindig ugyanazt az inyencséges Royal Canint főzöm neki, de úgy tűnik, bizonyos napokon sikerül a különösen finomakat marékra fognom a 40 kilós zsákban...
Tény, hogy némely játékának betolta a felét, sőt a herceges labdáját többé-kevésbé teljesen elfogyasztotta. Na de ezeknek mennyi a kalóriaértéke, most komolyan??? 
Mindazonáltal, a súlygyarapodás, beteges kiváncsisággal vegyülve, lehetővé teszi Arturnak, hogy olyan helyekre is bejusson, ahova egyébként eddig nem tudott. Egyik ilyen kedvenc, a reggeli fürdőszoba. Korábban ott nyüszitett a csukott ajtó előtt, a tébolyodás határán, hogy vajon, mit csinálhat odabent az Imádott??? Már tudja egy ideje, de még mindig nem unja. 
Mivel a Vőlegény -ismerve a négylábú eme gyengéjét- rendesen zárja a mellékelt helység ajtaját, mostanság, Artur izomból próbál bejutni. Pontosabban orrból, azaz lendületből tolja be az ajtót, ami ilyen meggyőző kérésnek sosem áll ellent. Viszont, bentről nézve a dolog valóban fura, azt látni, hogy halk kaparászást követően, szó szerint kib*szódik az ajtó, és a keretben ott áll a vigyorgó eb. 
Hát ez a performansz lett lereagálva a félkómás Kedves által a fenti mondatban, amit a kutyatini persze dicséretként fogott fel, és azóta úton útfélen kib*ssza az ajtókat, merthogy az milyen jó móka már. 
Ja.
Pláne nekem.
Az állandóan maszatos orrú kutyát követnem a súrolószivaccsal, és közben mantrázni, hogy nemnemszabadmicsinálsznemszabadfejezdbenemszabadmicsinálsz???
Kipróbáltam azt is, hogy nyitva hagyom az ajtót, mert akkor belát a résen, és be is tud bújni, ha nagyon akar. Nem segitett. Neki kiskirály módon kell közlekednie, tárt kapukon át, nem holmi réseken besurranni....Azaz továbbra is orrolás van, és nagy, értetlen lencsibabaszemek, amikor a bejöveteléhez hasonlatos elánnal van kivágva egy adott helyiségből.
A másik új kedvenc a wc-csésze. Néha csak ezért tart ellenőrzést a fürdőszobában, hogy hátha...hátha ma nyitva maradt a tető... De nem. 
Mióta a Vőlegény is olvasta, hogy ott szokott megszökni a csi, azóta nagyon figyel rá, hogy lecsukja. Igy most van sok csink, meg egy idegroggyant kutyánk, akinek az a legújabb küldetése, hogy egyszer belefejeljen a porcelánpottyantósba. Eme vonzódásának okát kutatva, ma azt hiszem, rájöttem a megoldásra. Ugye, a retrieverek főként vadászatokon használatosak visszahozó ebként, mert megbizhatóan juttatják el a lelőtt viziszárnyasokat a vadászhoz. Mi itthon nem igazán lövöldözünk a Vőlegénnyel, igy szegény Artur munkanélküli. Viszont, úgy tűnik, azt jól tudja, hol lakik a toalettkacsa...