Férfias játékok

Ha véletlenül mi nem vettük volna észre az eb erőteljes kamaszodását, vannak fajtársak, akik erre gyorsan felhivják mindhármunk figyelmét. Bár Artur még mindig félgolyós, némelyik keménykötésű fiatalember már ezt is fenyegetésként éli meg. És persze ilyenkor jön a sarki vendéglátóipari egységekből jól ismert "Mivanmivannamivan...?" kezdetű népi felelgetős...
Ennek a -kutyáknál is bevált - kötekedési módszernek egyik magas szintű művelője a Max nevű fehér labrador. Artur még nem nagyon tud mit kezdeni az ilyen megnyilvánulásokkal, hiszen ő elsősorban játszani menne a futtatóba, és mindenkit szeret, aki ott van. Úgyhogy Max határozott, és kissé ellenséges fellépését megfutamodás, és értetlen sirás követi, mig közbe nem lépünk. Utána is nehezen nyugszik meg, és farkát folyamatosan behúzva, füleit pedig lapitva tartja a nagy fehér közelében. Ja, és természetesen Max mellett hernyómozgásban közlekedik, a talajhoz simulva.
Persze, ezeket is muszáj megtanulnia, ezért nem is igazán szólunk bele, csak ha már nagyon elfajulna a helyzet.
És valahol azért az jó hir, hogy a kutyafuttató keménylegénye számitásba veszi tinédzserünket, és saját lábúlag kergeti meg. Hiába van még csak fél-készen, ellenfelet gyanit benne, és még idejében akarja tudatositani a hirearchiát.
Érdekes, hogy Claus is elkezdett határozottabban viselkedni Arturral, de ő szintisztán tanitási jelleggel. Kezd vége lenni a pátyolgatásnak, viszont előfordul, hogy halkan rámorog. Artur ilyenkor óriási megdöbbenéssel ül le félfenékre, elmorzsol egy könnycseppet, és megsértődve odaszalad hozzánk. A durci aztán tart vagy fél percig, és már rohan is Claus után, reménykedve, hogy most majd minden visszakerül a régi kerékvágásba. 
Még nem egészen érti mi történik, miért változik meg a viselkedés vele szemben, és magán sem veszi mindig észre a változásokat. A hétvégén fordult elő első alkalommal, hogy felemelte a hátsó lábát bokoröntözéskor, és még csak fel sem tűnt neki. A többi könnyitését továbbra is gubbasztva végezte. Ma reggel ismét volt egy emelése, de ebbe a mozdulatba bele is merevedett. Tanácstalanul nézte a pracliját, hogy az vajon mi a francot keres a levegőben, majd -még mindig égnek meredő lábbal-  segitségkérően rám nézett. A fejét látva annyira elkezdtem röhögni, hogy gyanitom kicsit megsértődött. Azóta viszont minden pisilésekor hátranézve ellnőrzi magát, hogy szem mögött levő testrészei nem kelnek-e önálló életre.
Cuki.
Aztán ugye ott vannak a Lányok, mint az egy korábbi bejegyzésben emlitettem. Azóta annyi változás történt, hogy Ella csáberejének ő sem tudott tovább ellenállni... 
Igen, rámászott. 
Egyetlen icipici probléma merült fel...
Fingja sem volt, hogy pontosan mit kell tennie....
Igy virgoncul megkettyintette a marcipánlányka bolyhos farkát és gangnamstylolt egy párat a gerincén is. 
A harmadik kisérletet Ella megelégelte, és kissé ingerülten szedte le Arturt a saját hátáról, miközben - a fejét és gesztusait elnézve- azt is a világ tudtára kiabálta, hogy mit gondol az ilyen tini pancserokról, és amatőr technikájukról...

Hozzáteszem Arturnak ennyi is elég volt a boldogsághoz, mert még másnap délelőtt is olyan kielégült fejjel szeretgette a koronaékszereit a szinescsikos takarásában, hogy mindketten belepirultunk a Vőlegénnyel.

Bele sem merünk gondolni, mi lesz, ha ráébred, hogy ténylegesen hogy van ez a méhek-virágok dolog...