Mi, ezzel nem értünk egyet.
Csak az van, hogy Artur a jövő héten éri el a 8. hónapot, és a szakirodalom szerint, innen kezdődik a jajjnekünk, mert belép a kamaszkorba. Na most, ha csak a fele is igaz annak, amit ott leirtak, akkor elég nagy szarban vagyunk. Egy 40plusz kilós, amúgy is makacs, és most majd erősen hormonbántalmazott kutyával megértetni és ELFOGADTATNI a parancsokat...háááát... vannak kétségeink.
Éppen ezért, előrelátóan utánatanultunk a lehetséges teendőknek, meg ennek a falkavezér dolognak, és rátaláltunk egy -szerintünk- zseniális kutyaiskola honlapjára.
Azon kivül, hogy nagyon sok tanfolyamot tartanak, gondoltak a külföldön garázdálkodó hazafiakra is, és rengeteg irásos anyag is elérhető az oldalukról. A számunkra relevánsak pontról pontra világitottak rá arra, hogy eddig mit csesztünk el a kutya nevelésében (pedig esküszöm, még sosem találkoztunk, igy csak arra tudok gondolni, hogy nem mi vagyunk a világ egyetlenjei, akik ilyesfajta gondokkal küzdenek a tinédzserebek terén...).Van továbbá egy nagyon hasznos listájuk, ami lényegében a falkavezérséget firtatja... Aszerint fele-fele arányban vezérhim a családban a Mi és a kutya. Most ezt próbáljuk billenteni a mi javunkra a javasolt tanácsok mentén, és egy hetes alkalmazást követően már értünk el sikereket. Szóval, meg vagyunk győződve róla, hogy a leirtak tényleg működnek, ugyanakkor beismerem, esetenként kicsit riasztóan hatnak külső szemlélő számára.
Az ebnevelede ugyanis, kutyaként kezeli a kutyákat.
Meglátásuk szerint, a gazdik hajlamosak emberi szereppel felruházni a kedvenceket. Ebben mi sem voltunk/vagyunk kivételek, hiszen az eb velünk él, és minden pillanatban tanúi lehetünk fejlődésének, megnyilvánulásainak. Igy nagyon nehéz nem meglátni benne azokat a tulajdonságokat, reakciókat, melyeket embertársainkban is felfedezünk. Ugyanakkor a velünk élő állattal természetesen idomulunk egymáshoz, és szerintem ez mind a gazdi, mind a kiskedvenc viselkedésén észrevehető. Artur például rengeteget dumál. (énis....) És ebben nem is engedek semmilyen kutyaiskolának, hogy ez csak a farkasfalkából ittragadt blabblabla... mert igenis dumál, és rettentően kifejezően teszi. Ha éppen hisztis, ha játszana, ha dühös, ha nem ért egyet, ha vissza akar beszélni, ha szeretgetésre vágyik, ha fél, ha titkot árul el. Mindegyiket másképp, és felismerhetően adja a tudtunkra. A nemértegyet-hez még földhöz is csapja magát, nyomatékositandó a mondanivalóját. Mostmár néha sikerül megállnunk röhögés nélkül ezt a produkciót, és hitelesen felhivni a makacs négylábú figyelmét arra, hogy kivül tágasabb...
De tény, hogy a kutyasuli által leirtak nagy része igen is helytálló, és a módszerek is működnek. Az eddig elért eredmények a teljesség igénye nélkül:
- az óriásfinnya kutya minden étkezéskor azonnal elfogyasztja a kajáját.- nincs hiszti, ha elmegyünk itthonról nélküle.
- akkor játszunk vele, amikor mi akarjuk. Mármint a Vőlegény, vagy én. Nem akkor, amikor ő úgy gondolja, hogy játszanunk kellene.
- sikeresebb parancsvégrehajtások.
- lényegesen kevésbé húz a séták során.
- nem töm a fejébe minden undoritó dolgot a tengerparton, vagy legalább parancsra kiköpi.
Hosszú az út, van még hova fejlődnie, nekünk pedig van még mit tanulnunk. Hozzáteszem, Artur nagyon okos kutya, igy különösen szerencsések vagyunk, mert irtó gyorsan ráérez a kéréseinkre. Az pedig hogy makacskodik, és néha hisztis, kezelhető. Persze, csöndesen reménykedünk abban, hogy a mostani pár hóbortja már a dackor, és ennyivel megússzuk, de igazán egyikünk sem hisz ebben. Mivel a kutyák esetében állitólag egyik napról a másikra következik be a személyiségváltozás, reggelente mindig tartok tőle, hogy egy fúriát fogok találni kedvenc kutyusunk helyén.
Aztán akkor tényleg jöhetnek fent nevezett apó keményebb módszerei...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése