Bevallom, gondolkodtam valami kevésbé drasztikus bevezetésen, dehát ezek a tények, nincs rajta mit finomitani.
Igaz, momentán még csak a petting szakaszt birja érvényesiteni, de a szándék eléggé egyértelmű.
Jeleztem is a Kedvesnek, hogy csak óvatosan a hajolgatással...
Ő persze először nem értett velem egyet, meglátása szerint a kutya egyrészt igy örül esténként, mert végre hazajött, másrészt meg a gangnam style-t nyomja a térdeit átölelve. Volt is némi realitásalapja az elképzelésnek, mert itthon gyakran tornázok erre a számra, lévén jó kis pörgős, de olyankor Artur többnyire a konyhában tartózkodik hét lakat alatt (nem önszántából...), igy nem igazán tanulhatta be a koreográfiát.
Mivel a Vőlegény térdei és lábszára az utóbbi időben már minden egyes hazaérkezésénél meg lettek gyalázva, utánaolvastam, hogy mégis, mi a f*szt művel az eb???
Mert persze nem teljesen egyértelmű a mozgása, ugyanis az aktus igy néz ki:
A belépő Kedvesre először orrvérzésig felugrál, majd egyik lábát térdmagasságban átöleli a mellső tappancsaival, miközben a hátsókkal elkezd nagyon aprókat topogni jobbra és balra. Tényleg kicsit olyan, mintha a korreai rapper slágerének táncát követné, de nem...Teljesen gyanússá pedig az teszi a történetet, hogy a finisben olyan kielégült fejet vág a teliszájas vigyora mellé, hogy azt bármely swingertanonc megirigyelhetné. Mármint a kisimult orca a kutyához tartozik, a Vőlegény egyre kevésbé élvezi a -meggyőződésem szerint- párzási rituálét.
Nohát utánaolvastam.
Elvileg nem meghágja a Kedvest, de mégis.
Ez amolyan előkészület-féle az ilyen korú ebeknél, de semmiképpen sem gangnam style..
Mindazonáltal túl sok jóval nem vagyunk kecsegtetve, a leirás szerint 2-3 hónap, és mindenen be fog próbálkozni a környezetében. Eddig ugye csak a szinescsikos, és a Vőlegény voltak veszélyben, de a jelek szerint én is kezdhetek lassan aggódni, meg minden és mindenki más a környezetünkben.
Bár...még az sem lesz az igazi a kutyatrénerek útmutatásai szerint, csak igy fog gyakorolni a tényleges aktusra. Mondom király, még azt sem tudja mi az, de máris mindent meg fog dugni...
Hehehe...
....aggódhat a kertész...
És....nem irigylem azt a kutyalányt sem, aki a pár hónapos ráedzést követően, először Artur mancsai közé (alá???) kerül.
Azt is irják az okosok, hogyha ilyen korán felébred a kiskutya ez irányú érdeklődése, akkor picinykét szexuálisan túlfűtött jószágról van szó... Hah. Egyre jobb.
Van egy finnyás, macsó, fingógép, rafkós, szexista kiskorú négylábúnk, aki nem mellesleg óriásszinész is. Szuper.
Akivel kapcsolatban ráadásul a Vőlegény kategórikusan kijelentette anno, hogy változtatások nélkül marad egyben a helyén, MINDEN alkatrésze...
Hát, lehet hogy ezt újra fogjuk majd tárgyalni.
Lassan egyébként érezhető, hogy kezd felnőni állatkánk, melynek az egyik legbiztosabb jele pár nappal ezelőttre datálódik.
Megtörtént, ami még sosem, az eb BESZÓLT egy csodaszép kutyalánynak. A hölgyeményt korábban még nem láttuk a környéken, huskycsaládból való, és tényleg gyönyörű. Mi is ráámultunk, amikor az út túloldalán megjelent a gazdijával, de Artur konkrétan egyből szerelmes lett. Mikor meglátta a huskylányt, felnyüszitett, letottyant párnázott hátsójára, és elnyilt szájjal bámulta a tüneményt. Pár percre szüksége volt, hogy összerakja a gondolatait, és akcióba lépjen, de egész gyorsan magához tért. A szemlesütött szánhúzogatónak átugatott valamit, amolyan macsókutya módon, amitől az azonnal nagy elánnal akart átrohanni az úton hozzánk, gazdája nem kis megdöbbenésére.
És nem úgy nézett ki, hogy torolni jönne... Ráadásul, mikor sikerült elvontatni a közelünkből, még hosszú ideig pillantgatott vissza az útpadkán erősen feszitő, izmos(nak tűnő...) golden retriever irányába.
Mikor eltűntek a kanyarban, kissé már liluló Adoniszunk is elkezdett levegőt venni, ami érdekes mód izmai visszafejlődésével, és pocakja, valamint tokája előkerülésével társult.
(Ezt látván egyből nosztalgikus hangulatba kerültem, mert ezt a varázslatot számosszor láttam a Vőlegénytől kapcsolatunk hajnalán, amikor úgy gondolta, hogy nem figyelek...)
A sorsforditó találkozást követő ámokfutást, még nagy nagy jóindulattal sem lehet sétának nevezni, igy hamarosan feladtuk a próbálkozást és hazavontattuk az izgatott jószágot.
A lakásba érve, a szerelmes négylábú persze egyből nekiesett a szinescsikosnak, majd az Imádottal is bepróbálkozott, sikertelenül. Arra eszméltünk, hogy a következő pillanatban búsan kiballag a teraszra és ott halkan nyüsszögve elkezdi bámulni az éppen megérkező csillagokat. Azóta sem tudjuk eldönteni, hogy a huskylányról álmodozni ment ki magánromantikázni, avagy a Vőlegény elutasitása viselte meg ennyire. Pár perc önsajnálat után persze visszakocogott és összehajtogatta magát a szőnyegen. A félig lesütött szemből, a gyakori nózinyalogatásból, és a férfiasan elterült lefekvésből itélve, ekkor már biztosan a hómezők csábos szépsége járt a fejében...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése