Zöldövezet

Az eb imádja a növényeket, zöldségeket, gyümölcsöket. 
Tutira virágkötő, dzsungelkutató, agrármérnök és arborétum-tulajdonos volt előző életében. Feltételezem, emiatt van őrült vonzódása a kertész irányába is, spékelve egy kis irigységgel, hisz a gyepkezelő mindig a flórában tolhatja. Na mondjuk a zöldruhás arcát elnézve, ez őt nem mindig  teszi annyira boldoggá, mint azt Artur gondolja.....pláne, amikor a frissen felásott, beültetett, összegereblyézett ágyások közé boldogan nyüszitve berongyol egy huszonpár kilós golden retriever, pórázán lobogó gazdájával, aki valami furcsa nyelven üvöltözik liluló orcával (tök feleslegesen, senki se figyel rá, a célkutya meg pláne nem..).
Ilyenkor a kertész szivesen lenne valami más. 
Elsősorban kiskutya- és kiskutyagazdigyilkos. 
Aztán meg szivesen lenne tűzoltó vagy katona, esetleg vadakat terelő juhász.
De egy kissé túlsúlyos, aranyszinű villanás által hivatásában meggyalázott kertész semmiképp sem lenne, ott, akkor, abban a pillanatban. 
Artur persze semennyire nincs tekintettel a pázsitmester érzéseire, és fülig érő szájjal brutalizálja a veritékes munkával karbantartott vegetációt.
Megvannak a kedvencek, amiket minden egyes séta alkalmával kóstolni kell, illetve megvannak azok is, akik büntetést érdemelnek. Például a gyepet azt izomból kell rendszabályozni, főleg a kilógó, renitens fűkupacokat. Gondolom az agressziv fellépés egyszersmind a kertésznek is szól, hiszen láthatóan slendriánul van kezelve a füves terület, és még jó, hogy mi véletlenül pont arra jártunk. 
Aztán ott vannak a pálmák. Hát azok is elég szedett-vedetten néznek ki a törzsükről lelógó kéregdarabokkal...Az eb nem is érti, hogy ilyen megjelenéssel hogyan diszithetik a village egyik legforgalmasabb utcáját?? De szerencsére a sétáink arra is vezetnek, igy az -erősen hiányos- Arturfogazatot nem kimélve, próbálja rendbe szedni a pálmaruházatot. Mondjuk ez elég komoly kihivás, mert a kéreglevelek fenemód ragaszkodnak a törzshöz, igy az első meglepetésen túljutva erősen neki kell feküdni a műveletnek...A kutyát persze ez sem gátolja, ha rajta múlna, valószinűleg három napig állna a slampos disznövény alatt, és tépné a kérget, amig el nem éri a neki tetsző állapotot. Szerencsére nem rajta múlik, de figyelmes gazdiként beiktattunk minden sétába egy 10-15 perces pálmacsinositást is.
Vannak a diszfűkupacok, melyeknek főként a kiszáradt részét kell karbantartani, és mintavétellel meózni. Persze, befér a pocakba a harsányzöld levél is, ha arról van szó, de a földközeli darabok valószinűleg sokkal-sokkal finomabbak, mert abból minden egyes alkalommal harapni kell. Nem egyet. 
Tiszta ciki, belegondoltam, hogy ha valaki az ablakból néz minket, miket gondolhat??
- nem adnak enni a szerencsétlen állatnak, és az kinjában zabálja a füvet 
- hülye paraszt turisták, akik nem tisztelik a növényeket
- nem adnak enni a szerencsétlen állatnak, helyette felzabáltatják vele a disznövényeket, ééés, nem mellesleg hülye paraszt turisták
- bónuszként, ha bárhol kutyasz*rt talál bármelyik leskelődő, meg lesz győződve róla, hogy mi voltunk. Mármint Artur. Pedig mi mindig zacsival járunk mindenhova, és nem félünk használni... ellentétben pár finnyás kutyatulajjal.
Na de a növényekre visszatérve, a következő kedvenc hely a tengerparton  található, ami egy sárga virágokkal boritott, zöld terület. Itt érdekes módon úgy közlekedik, mintha himes tojásokon lépdelne, és inkább csak szagolgatja a virágokat, ritkán eszi meg. Mindazonáltal szeret itt lenni, és nehéz kiparancsolni ebből a mini-édenből. Ezt valahol meg is értem, tényleg csodaszép, nekem is kedvem lenne belefetrengeni. Persze csak ha kutya lennék...Öööö... az igazság az, hogy most is nagy kedvem lenne, de szerintem a Vőlegény kiborulna picit, ha a fülébe jutna.
Artur viszont megteheti, mint ahogy meg is felel az ilyen jellegű elvárásoknak, és mindenbe belefetreng, ha  kell, ha nem. Ezen kivül meózza az összes útba eső ismert és ismeretlen, növénynek látszó egyedet, amibe néha becsúszik egy-egy pechesebb földigiliszta, és csiga is. A giliszta mindig marad, a csigának viszont távoznia kell. Ez egyébként érdekes, mert a parton kétpofára tömné magába a kagylókat, a csigákat viszont nagy ivben kerüli, és nem hagyja hogy lejussanak a szervezetébe. Ez van, nincsenek francia gyökerei a négylábúnak, tisztán látszik.
Vegetáció szempontjából itthon kissé sivárabb a helyzet, mert az egyetlen növényem MARADÉKÁT kimentettem a vendégszoba erkélyére, igy nem tud hozzáférni. Ha a heti takaritáskor be is jut a szobába, próbálok ügyelni rá, hogy csak az ablakon keresztül szemezhessen csóri cserepessel. Persze, ez nem mindig egyszerű, mert bár az eb mérete lassan eléri egy növendék borjúét, ha arról van szó, akkor hihetetlenül kis helyen is át birja gyúrni magát...
Úgyhogy a mostoha körülményeket áthidalandó, csak a gyümölcsöskosárra, illetve a tengerparton szedett virágcsokorra tud ráizgulni. A gyümölcsöskosár egyébként a Vőlegény (vö.:Isten) után eggyel helyezkedik el a ranglétrán. Bármit is tartalmazzon, abból Arturnak kell. Ha csak a kosár felé nyúlunk, már attól beindul a nyálképződése, és úgy tud nézni, hogy az embernek nincs szive nélküle elfogyasztani a kiválasztott darabot. Vicces, hogy a sonka-kolbász-szalonna mesterhármas jelentősen hidegebben hagyja, mint egy szines gyümölcssaláta. vagy egy cserép virág. 
Ö egy ilyen kis zöldimádó kutyus, nincs mit tenni. 
Mindenesetre a közelgő féléves szülinapjára, azt hiszem narancsos répatorta lesz a menü, ajándékként egy cserép tápláló disznövénnyel..