Aztán a logikai sorrendet is figyelembe véve, önimádó módon saját magam mellett döntöttem, hogy teljesen kerek legyen a történet.
Én
Mióta leszoktam a dohányzásról, azóta sokszorozódott a meghizási parám. Az elmúlt pár hónap sem tett kifejezetten jót a mérlegképes állapotomnak, ugyanis a spanyolok igen erősek kaja és édesség tekintetében. Ráadásul, 12 év multi után úgy éreztem, pihennem is kell, a példaértékű cigiletétel miatt meg még jutalmat is érdemlek. Na nem szépitem tovább, lényegében főként meresztettem a s*ggemet, és tömtem az arcomat.
Aztán pár hete összefutottam a fürdőszobapolc alatt a nők rémálmával, és rá is álltam. A szám megjelenésekor k*rva gyorsan ugrottam le róla, de addigra a látottak beleégek a retinámba. Este sirva meséltem el a Vőlegénynek a szegény én, és az átkozott szobamérleg találkozásának részleteit, majd feltettem a férfiak rémálom-kérdését:
- Szerinted...hüpp...hüpp... kövér vagyok...?
Artur a kérdőjel magasságában tapintatosan elhagyta a helyiséget, a jelek szerint már ő is tudja, hogy erre a kérdésre igazából, nincs jó válasz. Hozzáteszem, a Kedves a lehető legjobbat tudja kihozni minden ilyen buktatóból, és ez most is igy történt.
Mindazonáltal éreztem, hogy valamit tennem kell a barbamama alkat elkerülése érdekében, ezért elkezdtem komolyabban futni. A lelkifurdalásom megnyugtatására ez nem volt kifejezetten elég, és nekem az "ugráljunk otthon DVD-re szines csuklópántokkal" életérzés annyira nem jön be. Igy aztán kerestünk egy jó kis edzőtermet is, ahova szintén nem csak az új cipőmet villogtatni járok le (ami egyébként nagyon szép, fekete-rózsaszin futócipő, a Vőlegénytől kaptam a harmadik elért kilométer magasságában, és dobozban tartom az eb érdeklődése miatt)
A fenti sikersztoriban egyetlen pici viharfelhő bújik meg, éspedig: amióta ismét komolyan edzek, azóta annyit eszek, mint egy béres, és még igy is állandóan éhes vagyok. Mivel a Vőlegénnyel együtt járunk gyúrni, neki is hasonló gyomorproblémái vannak. Szóval sokat töröm a fejem, hogy mikor mi legyen a vacsora, meg az uzsonna, meg a finomságok.
Ennyit az én részemről.
Artur
Artur rossz (élelmes? ) szokásai közé tartozik, hogy a konyhai tartózkodása során mindig rátapad a szekrényre, a lábam alatt. Akármilyen közel állok a kredenchez, ő befúrja magát a résbe, és ha nem akarok felborulni, akkor nekem kell hátralépnem. Egész sokáig azt hittem, hogy a kutya hozzám akar közel lenni, és még meg is voltam hatódva, milyen kis ragaszkodó....
Gondolom már érezhető hogy ezt mennyire benéztem? Az eb ugyanis nagyon jól tudja, hogy a főzési procedúra alatt hullik le ez-az a munkalapról, és többnyire a szekrény tövébe. Nos ő, ott áll készenlétben, és ami lehullott, azt azonnal felporszivózza. Hozzáteszem, nem ellenőrzi előtte, hogy ami leesett, az ehető e. Ezt onnan tudom, mert egyszer villámgyorsan tömte magába a leesett jalapenó paprikát is. Igaz, utána megfontoltan felült, erősen nyalogatta az orrát, és elment inni úgy fél órára. De nem tanult az esetből, azóta is lesben áll, úgyhogy ha olyasmit főzők, ami káros lehet számára, akkor igyekszem nagyon óvatosan eljárni a darabolási rész alatt.
Vőlegény
Tapasztalataim szerint a pasik többsége, deréktól felfelé szeret edzeni. A hasizom is derék alattinak minősül meglátásuk szerint, szemben a dagadó mell és karizmokkal, illetve a ropiláb sem zavarja őket kifejezetten. Nyaranta bevallom, marha jól szórakozom az ilyen Johnny Bravo testű egyedeken, MÉLY TISZTELET A KIVÉTELNEK!!!
A kezdet kezdetén, a Vőlegény is a Bravo-féle stilusban volt erős, de aztán összebarátkozott a kardió-gépekkel, és azóta beiktat egy pár menetet az edzésébe. A napokban pedig jelezte, hogy ő is elkezd velem futni, mert felcsigázta, hogy milyen lelkesen mesélek neki a kirohanásaimról, és hogy milyen jó helyeket fedezek fel az edzéseim során.
Első közös futásunknak a tegnapi napot szemeltük ki, merthogy Arturt állatorvoshoz visszük (megerősitő veszettség elleni oltásra), tehát edzeni nem megyünk, viszont ettől eltekintve, szabad az esténk.
Hogy jól megmotiváljam a Kedvest, délután kitaláltam, hogy sütök neki palacsintát, merthogy imádja. A kalóriabevitelre ügyelve (amit Részére majd biztosit a rákent mogyorókrém) paleolisztekből alkottam meg az étket, ami igy lényegesen egészségesebb és este is fogyaszthatóbb. Alapesetben gesztenyelisztből szoktam sütni ezt a nasit, ami kiválóan működik, csak abból nagyon kevés volt itthon. Sebaj, gondoltam, kiegészitem egy kis kókuszliszttel, az biztos nem rontja el, meg reszelek bele egy kis almát, úgy lesz az igazán tuti. El is készült a tészta, kicsit pihentettem, majd gondoltam, meózok egyet, a betervezett nyelvi órámhoz nem árt egy kis finomság. Az eddig a percig, a teraszon napozó Artur, jó érzékkel előzött be a nappaliban, és hasalt le a gáztűzhelyhez simulva a konyhában, mondván, sütés lesz!
Elnéző mosollyal biztositottam az ebet, hogy hoppon fog maradni, hisz SAJÁT részre készitem a terméket, igy nyugodtan visszakocoghat barnulni....
Én a laza palacsintakészitők táborát gyarapitom, mert feldobva forditom meg a laponyát- és a plafon is tiszta marad a sok-sok évi gyakorlatomnak köszönhetően.
Most is kellő önbizalommal, és a megszokott laza csuklómozdulattal kezdtem bele a mutatványba, majd jött a meglepi....
A reszelt almás kókuszlisztes gesztenyemassza egy része, minden erejét latba vetve belekapaszkodott a serpenyőbe, amikor a flexibilisebb része elhagyta azt. Ennek köszönhetően, a palacsintakezdemény fele kilódult, majd visszacsapódott az edénybe. A látványon annyira meglepődtem, hogy újrajátszottam a mozdulatot, ami a cucc nagyobbik részének kiszakadásával és felrepülésével járt egészen a szagelszivóig. Onnan visszapattant és rácuppant a hökkenten feltápászkodó Artur arcára és mellkasára. Annyit birtam kinyögni hogy "NEM! Artur nem szabad"!!!, és szerencsére most a kővé vált kutya sem virgonckodott kivételesen.
Kb. 30 perc alatt sikerült letakaritanom -az állatorvosi látogatás miatt, reggel már megszépitett, kifésült- ebet, majd újabb fél óra alatt a
szagelszivót/konyhaszekrényt/gáztűzhelyet sikáltam le. Minőségellenőrzési célzattal azért aztán kisütöttem magamnak egy adag tésztát, ami tompa kés segitségével megforgatva egész finomnak bizonyult. Bár kicsit hajazott egy almás tojásrántottára, a rászórt fahéj ezt kompenzálta.
Mindazonáltal ismét tanultam valamit: Hosszú szőrű kutyán, féligsült palacsintát tálalni szivás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése