Mestersége cimere: piranha

Hihetetlen hogy Artur mennyit, és milyen rohadt gyorsan tud rágni. Most amúgy is fel van turbózva e téren, mert jönnek az újabb fogai és persze fáj, viszket az inye. A Vőlegény épp a napokban emlitette, hogy mennyire édeni volt az a pár nap, amikor a kutyának egyszerre esett ki vagy 5 foga, és ez olyan szinten megviselte, hogy még minket sem volt kedve rágni.
Ne értsük félre, imádjuk az ebet. Csak azt unjuk kicsit, hogy mindketten állandóan nyálban dagonyázunk könyékig, a felkarunkat meg mintha macskákkal borotválnánk, úgy néz ki.
Mert állatkánk, nem ám csak úgy bele a vakvilágba kezd minket rágicsálni...Áááá... Ő, mivel kényelmes, nekifekszik a műveletnek, és az alanyt -azaz minket- stabilizálja, vagyis éles karmos tappancsaival átöleli a kivánt testrész éppen nem használt részét. Mivel rágás közben szereti ha a patkóbelét is stimuláljuk, igy a karunk az könyékig foglalt, mert benne van a kutyában. 
Nem, nem mi vagyunk ekkora szadista állatok....Artur önszántából tömi befelé felső végtagunkat a saját szájába, és ha ellenállunk, akkor erősebben rászorit. A felkarunk nem érdekes ilyen szempontból. Még....Úgyhogy abba kapaszkodik, és közben tetkózza is azt a karmaival. Semmi ne vesszen kárba ugye....
Persze hiába a kismilliónyi játék, a partról felhozott fadarabok, a műcsontok... Rágás szempontjából négy dolog jön be neki igazán:
- az egész Vőlegény
- a teraszon széplő étkezőgarnitúra elemei, különös tekintettel az asztallábra
- az én kezem és alkarom
- a saját farka
Annyiból szerencsés vagyok, hogy a Kedves minden részecskéje rágásra termett Artur meglátása szerint, ezért rajta órákig tud mit szeretgélni, és addig én tudok haladni a saját dolgommal. Mondjuk a Vőlegény nem teljesen érti, hogy mivel érdemelte ki a FŐRÁGCSA tisztet, és próbálná ezt felülprogramozni a kutyában...mindeddig sikertelenül. Bármely időpontban és helyzetben le tudja Őt rohanni az eb, akiből ezekben a pillanatokban, csak kábé négyezer hófehér fog látszik. Jaja, visszaveri a fényt a szájszerve ha nyitva felejti, olyan gyönyörűségesek az új pofiékességei. De azon túl, hogy hóvakságot okoznak, jóval nagyobbak, és erősebbek is, mint az elhullajtott elődök. 
Na most, ezt Artur még nem tudja. Mármint hogy nagyobbak és erősebbek. 
Persze honnan is tudná, hisz nem lát bele?!
A babakori tükörmizéria óta meg nem nagyon engedjük olyan felület közelébe, amiben látja magát. Kicsit tartunk tőle, hogy meglehetős sikerrel ugraná a bébiként elmulasztottat, és átvágtatna az üvegen, hogy találkozzon magával...
No de a lényeg, hogy az eb nincs még tisztában saját erejével fogilag, igy, ugyanazzal a vehemenciával, és erővel esik neki minden -általa rághatónak itélt- dolognak. 
Nekünk meg nem birja ilyen gyorsan követni a fájdalomküszöbünk a változásokat. Igy azontúl, hogy fájunk, az eb is lesajnál minket a gyakran felhangzó anyázás sziszegés miatt, mondván, nyafkák lettek a gazdik, pedig nem is haraptam nagyot...Nem a f*szt nem...
Ha lenne kopoltyúja, és találnánk akkora akváriumot, amibe beleférne, tuti eladhatnánk ritka piranhaként, valami újgazdag IQzseninek...
Mivel ez nem járható út, igy próbálnám megtanitani, hogy kössük össze a kellemetest a hasznossal, és legyen valami célja az eszement rágásának. Mondjuk gomblyukazzon vagy valami.
Egyelőre nem tűnik úgy, mintha érdekelné ez az irány.
De azért ilyen gyorsan én sem adom fel. Csak találunk valami olyan mesterséget az ebnek, melynek a fő mutatószáma nem az, hogy hány lyuk van a Vőlegényen..