Édes kisértés

A Vőlegény és én...hát, nem nagyon van rajta mit szépiteni... függők vagyunk. 
Ráadásul sorozatos visszaesők, amit már semmilyen Itélőtábla előtt nem lehet megmagyarázni.
Függőségünk tárgya, a CSOKOLÁDÉ. 
Ami lehet szögletes, kerek, jeges, mogyorós, végszükség esetén tejes, de inkább ét. Ha meg marcipános is, az eléggé non plus ultra. Sütiben, fagyiban, jégkrémben is a csokis áll az első helyen, az összes többi jöhet utána. Mármint, ha a fődobogós elfogyott.
Igazság szerint túlságosan nem vetünk meg semmilyen édességet, de rangsorolunk. 
Óriás vészhelyzetben előfordult olyan is - kicsit ciki bevallani- hogy a szűkebb februári és márciusi hónapokban ráfanyalodtunk az előző évi csokimikulásra. Igen arra, aminek a kakaótartalma 2%, ellenben a vegyi anyag 97%, és tavasszal átöltöztetik húsvéti nyuszinak, vagy áldozati báránynak..etc.
Itt délen, mind spanyol, mint brit oldalon igen erősek édességek terén, és hozzánk hasonló izléssel birnak. Ami olykor áldás, olykor- ha elkezd bevágni deréktájon a szoknya/ nadrág- átok is lehet.... No akkor fogadkozunk...aztán megszegjük...aztán megint fogadkozunk.. 

Jó játék, párban még inkább, mert akkor a bűnbeesést van kire fogni. Már highlevelben nyomjuk a mártir szerepet:
"Látom ennél csokit, kicsit feszültnek tűnsz...."
"Igen? Pedig most nem akartam, de Te ennél? "
"Áááá, én nem, de ha már kibontjuk Miattad, akkor megkóstolom..."
"Akkor kibontsuk? "
"Miattam nem kell... De attól függetlenül kibonthatjuk...."
"Jó akkor bontsuk ki most kivételesen, de akkor holnaptól...."
Az, hogy éppen melyikünk kezdi a fenti párbeszédet, tök mindegy. A végeredmény gondolom egyértelmű. 
Kibontjuk. 
Artur érkezésével annyiban bonyolódott a történet, hogy már babszem korában egyértelművé vált,  ő is függő. Mondjuk nem annyira válogatós, neki BÁRMILYEN édesség nyálcsorgatásra ad okot, de talán legjobban a jégkrémekért van oda.
A jeges finomságok láttán hipnotizálódik az eb, és az sem érdekli, ha történetesen macskák potyognak az égből.. (ez csak amolyan költői hasonlat, itt sem fordult még elő effajta égi tünemény, de ha megtörténne, a kutya AKKOR IS a jégkrémbűvölést választaná)
Leül a fagyifogyasztóval szemben, diszkréteket nyel, kétoldalt elinditja a nyálkigyóit, és közben úúúúgy néz, amire nincsenek szavak. Közben pedig folyamatosan közelebb ül, amit nem sikerült még megfigyelni, hogyan csinál...látszólag nem mozdul. (tisztára, mint a vitorlázó sziklák, a Death Valley Nemzeti Parkban)
Azonban a kiválasztott szerencsés egyszer csak azt veszi észre, hogy Artur gyakorlatilag már az ölében ül, és pettingnek is beillő szemkontaktusba bonyolódik a tölcséressel. 
Hja, és akkor persze állja meg az ember, hogy nem ad neki. Hát, nem könnyű. A nasicsomagoló papirt szokta megkapni, és annak az elnyalakodását követően, nagyon boldog.  És persze többnyire van itthon speciálisan kutyáknak készült csoki is, amit imád az eb. Mi még nem kóstoltuk meg, hogy az milyen, de magunkat ismerve, elképzelhetőnek tartom, hogy még eljön az az idő is, ha kitör rajtunk egy hiányroham... :)