2013. április 8., hétfő

A kényelem bére

Az eb esetenként HIHETETLENÜL lusta és elkényelmesedett. 
Van némi sejtésem, hogy ezt a Vőlegénytől kitől leste el, de nem akarok ujjal mutogatni. 
A lényeg, hogy Artur szeret áldozni a kényelem oltárán, és ebben a sűrűsödő letolások sem gátolják. Nyilván, ami neki annyira bejön(ne), az tiltott. Mint például a kanapé.
Korábban emlitettem már, hogy lebuktatta magát egy szép reggelen, és kiderült, hogy éjjelente a szófán héderel. Akkor, első meglepődésünk elmúltával leszedtük róla a keresztvizet, de ez nem volt elég. 
A kutya ugyanis borzasztó rafkós... 
Az incidenset követően, azóta szinte  minden reggel hallható, hogy amint megszólal az ébresztő, az eb odakint puffan. Azaz, leszáguld a tiltott kényelemről, mert ha nem látjuk, az ugye akkor nincs is...igy leb***ni sem tudjuk.
És igaza van!
Párszor sikerült már meglepnem, amikor az ébresztő előtt lopóztam ki a nappaliba. A látvány minden pénzt megért, és nem lehetett félremagyarázni. Mindazonáltal a -szerintem teljesen jogos- leszidást követően az eb olyan sértetten nézett rám a csel miatt, hogy még én kezdtem magam sz*rul érezni. A Vőlegény röhögve javasolta, hogy legközelebb leszek szives kopogni, nemcsak úgy rárontani csóri, mit sem sejtő állatkára... Na persze!

Mivel szögesdrótot mégsem tekerhetünk a kanapé köré, a biztonság kedvéért ráteritettünk egy használaton kivüli takarót, mert ha már felmászik, legalább a huzatot ne tegye tönkre. Mondjuk azóta hiába a reggeli ügyeskedése, a pléd összegyűrt állapotából tisztán látszik, hogy kényelmesen alukált éjjel a kis drága...


Aztán ott van a konyha, ahol kutyának nincs helye. 
Elvileg.
A gyakorlat picit mást mutat.
A főzőhelyiség ugye nagy csábitó... isteni illatok, kellemes hőmérséklet, ott vannak leggyakrabban az étkezések, ott a HŰTŐ, és nem utolsósorban onnan nyilik a mosókonyha, ahol el vannak tárolva egy Artur nevű kiskutya csemegéi és étkei. 
Az elején próbálkoztunk a kitiltással. Tényleg. Vacsoránál is max. a nyitott konyhaajtóban fekhetett, szemezve az étkezőasztal tartalmával. Aztán valahogy járólaponként egyre beljebb araszolt. Mignem pár héttel később feltűnt, hogy a kutya az étkezőasztal alatt csóvál és nyalogatja a Vőlegény papucsának a talpát. A mai napig nem tudjuk, hogyan, és mikor került oda. A legvadabb elméletünk szerint, az eb képes a teleportálásra. 
Jól van na, a Vőlegény kedvenc sorozatai a Csillagkapu, meg az Enterprise űrhajós azzal a kis kopasz kapitánnyal, igy egggyáltalán nem kell csodálkozni a felvetésen.... 
A lényeg az, hogy Artur szeret a konyhában lenni, és ott is van, amikor úgy gondolja. Ha kitiltjuk, és bezárjuk a konyhaajtót, akkor a veresegyházi asszonykórust megszégyenitő hangeffekteket produkál, majd a dal végére érve, izomból megbántódik. Úgyhogy a kizárást csak végső megoldásként alkalmazzuk. 
A következő tilalmi (hopsz..majdnem türelmit irtam...) zóna a hálószobánk. 
Ezt a kezdet kezdetén megbeszéltük a Kedvessel, hogy ide kutya NEM.
Aztán mégis itt van...
Oké, itt csak este lehet bent, lefekvésig, meg hétvégén napközben. És csak akkor, amikor mi is itt vagyunk. Ezen kivül, bár nagyon szeretné, a szinescsikos számára itt nincsen hely. Legyünk őszinték. Artur kreativitásfokozó, és nyoszolyólány szerepben is tetszelgő takarója rohadt büdös. Próbáltam kimosni már többször, de az eb pár nap alatt reprodukálta az odőrt, én  meg inkább nem is akarom tudni, hogy hogyan. A lényeg, hogy azóta nem erőlködök a tente tisztitásán, mert Artur igy szereti, és igy érzi magáénak. Azt viszont megtiltjuk, hogy a szinescsikos bűzbombáját akárhova becipelje a nappalin kivül. 
Ja és természetesen a kutya éjszakára ki van küldve a hálóból, amit nagyon rühell, és próbál elkerülni. Volt rá példa, hogy elbújt a hálónkból nyiló fürdőszobában, és a szólitgatásokra sem reagált. Mi meg hülyét kaptunk a Vőlegénnyel, hogy eltűnt/félreteleportált a kutya...  Mikor megtaláltuk, persze duzzogott keményen, és eljátszotta, hogy csak eltévedt. Aztán van, amikor csak nemes egyszerűséggel beskerázik az ágy alá, amikor elhangzik az Artur jó éjszakát mondat. Olyankor a Vőlegény szokta onnan kirángatni valamelyik testrészénél fogva, miközben erősen anyázik. Mindkettő.  
Ebben a procedúrában nem tudok segiteni, mert mire idáig fajulnak a dolgok, addigra annyira röhögök, hogy nem látok a könnyeimtől és két marékkal szaggatom a pizsamám gombjait. Tudom nem szép dolog, de azt hallani kellene, mikor a Kedves -teljesen komolyan és megfontoltan- próbál a lelkére beszélni az öt hónaposnak. Aki egy pár másodpercig komolyan nézi, majd elvigyorodik, és a nyálas, félig rágott hercegnős labdáját beletolja az Imádott görcsbe rándult arcába,  mondván: 
Haver, sok a duma...



6 megjegyzés:

  1. Hát ha eddig kétséges lett volna, hogy real balekok vagytok, most már ez teljes bizonyosságot nyert :D Én a babzsákommal jártam így, egyszercsak a kutya úgy gondolta, hogy az elég kényelmes neki, és kinevezte magának. Vettem neki 11 ropiért kutyaágyat, konkrétan a játékait hordta bele, még véletlenül se helyezte bele egyszer sem a fenekét:)

    VálaszTörlés
  2. Bevallom, most nem nyugtattál meg.... Hihetetlen, hogy soha nem az kell nekik, ami legálisan a tulajdonuk... :)

    VálaszTörlés
  3. A mi hibánk, ezeket a cuccokat mi választottuk, nem az eb, neki az kell, amit ő választott, és abból a sajátján kívül csak olyan van a lakásban, ami már a miénk :))))

    VálaszTörlés
  4. Maximálisan igazad van :) Úgy érzem, búcsút mondhatunk a kanapénak...meg még egy pár dolognak...

    VálaszTörlés
  5. Ismerős helyzet :D Én kaja és klikker segítségével le tudtam szoktatni erről és arra rá szoktatni ha a helyén feküdt :)
    Üdv:svan-soul.blogspot-śván:)

    VálaszTörlés
  6. Ezt a kajás dolgot kipróbálom, hátha.. Bár, nagyon makacs kis jószág, de remélem működni fog. Köszi a tanácsot!
    Nagyon szépek a kutyáid, látszik, hogy szuper helyre kerültek :)

    VálaszTörlés