Akitarágóka

Hétfőn GIB-on munkaszüneti nap volt, igy egy csodás hosszú hétvégén lennénk túl, ha az időjárás nem lett volna egyenlő egy mély kalap f*ssal... De természetesen ömlött az eső, igy, egy-egy rövid ebsétától eltekintve, be voltunk zárva a lakásba. Kinunkban, kiművelődtük magunkat tinédzservámpir fronton, és megnéztük a Twilight összest. Nem is volt annyira sz*r...
A kutya mindazonáltal baromi jól elvolt, mert főként aludt, amikor meg véletlenül nem, akkor váltva szadizott minket a Vőlegénnyel. Hogy ne csak minket rágjon, és hogy le is fárasszuk, labdázni akartunk vele a nappaliban, de, mint kiderült, nem igazán volt mivel. A korábban vásárolt eredeti bőr (made in china) röpijét kábé atomjaira rágta, ha meg Judzsint vetettük be e célra, akkor óriásnyüszitéssel tiltakozott, hiszen a barátját csak ő bánthatja. Maximum. És ha Judzsint eldobjuk, az szegénynek biztos rohadtul fáj....ugye.... Mondjuk, amikor a Vőlegény megküldi a baglyot egy izmosabb alárúgással, az elég látványos, de gumiszörnyről lévén szó, szerintünk, talán nem minősül állatkinzásnak. Artur szerint, de.
Na de lényeg a labdahiány, igy végre, megvolt az ürügy, hogy a szuper meteorológiai körülményeket feldobandó, elmehessünk vásárolni!!! 
Tekintettel arra, hogy négylábúnk milyen mostohán bánik a rábizott labdákkal, erősen gondolkoztunk egy vas, majd egy betongolyó megvételén, de aztán megtaláltuk a tökéletest. Ez egy goldenpofiba méretezett, tömör gumiból készült golyó, kosárlabdaszinekben. Persze, ezt is szét fogja majd rágni idővel, de addig még egész jó szolgálatot tehet a családban, igy megvettük. Volt is nagy öröm, mikor előkerült a zacsiból az új játék, ééés, mint az a labdaparti közben kiderült, végre az első olyan, ami nem fér be a kanapé alá.... 
Igen, mindig minden ott végzi. Artur addig ügyeskedik, hogy valahogy az összes tulajdonát betuszkolja a szófa alá, majd -saját meglátása szerint-, tök jogosan jön panaszkodni, hogy unatkozik. Ráadásul, úgy gondolja, hogy ilyenkor megérdemelten brutalizál minket, hiszen ő az a szegény, elhanyagolt, ágrólszakadt kiskutya, akinek nincs egyetlen játéka sem.
Ja. A kanapénak meg már nem ér le a lába a sok alágyömöszölt sz*r miatt és a közepe fel van púposodva.....
No de az új szerzemény nagy siker lett, szeretjük, mert pattog, befér az eb arcába- igy hordozható, nem tud eltűnni- mert megfelelő mérettel rendelkezik, és eléggé ellenáll a -jelenleg igen hiányos- tejfogaknak. 
A labda mellé beújitottunk még egy barbiegereblyére hasonlitó eszközt is, melynek célja Artur szőrméjének rendbetétele. Ezt is kipróbáltuk, jelentősen kevesebb sikerrel. 
A kutya gyűlöli a fésülést, és mivel mindent megtesz annak érdekében, hogy szabaduljon, igy mi is gyűlöljük a fésülést. Ráadásul, lassan két emberes lesz a bunda megzabolázása, mert egyedül már képtelenség őt lefogni. Rúg, harap, karmol, és olyan szinten tekeredik ki, hogy néha az az érzésem, gumiból van. Persze, az aktus közben hangot is ad, mert igy a szomszéd is átérezheti a jót, a vokalizációs repertoár pedig elég széles:
- Visit, mint az a bizonyos fürdős ku*va, vagy, mint akit ölnek.
- Hörög, mint egy utolsó stádiumban levő asztmás láncdohányos.
- Ugat és morog felváltva, néha egyszerre. Ez utóbbival az a baj, hogy levegővételre már nem marad energia, igy meggyőző fuldoklásba és/vagy öklendezésbe torkollik.
- Csuklik. Hangosan. Ééés közben morog.
- Nyüszit. De szigorúan csak akkor, ha nem sikerül senkit megharapnia.
- Fingik. Komolyan. Ez már a végjáték, utolsó próbálkozásként szokta bevetni a vegyifegyvert. Hozzáteszem, többnyire sikerrel...széljárástól függően.
Mivel a fodrászkodás mindig  a teraszon történik, ahol most orkán tombolt, igy éppen csak kettőt fésültünk az eben demó jelleggel, de ezen is besértődött. Gyorsan be is tuszkolta magát a Vőlegény éjjeliszekrénye és a fal  közé, hogy ne férhessünk hozzá. Az elgondolás nem volt rossz, és egy hónapja még működött is volna. Egyetlen pici momentumot hagyott figyelmen kivül a kis drága, hogy már qrvára nem fér be oda... Mindazonáltal durcásan gyömöszölte magát befelé a résbe, és a fáradtságos munka közben be is aludt. 
Csak halkan röhögtük ki.
A fenti élmények következtében, hétfőre mindketten lemerültünk a Vőlegénnyel, és kitaláltuk, hogy ne csak nekünk legyen sz*r, szivjon a kutya is. Elvittük hát állatorvoshoz, veszettség elleni oltásra, aminek már amúgy is bőven itt volt az ideje. A Doktornéni nagyon örült, mikor meglátta kedvenc páciensét, és rögtön el is kezdte dobálni a kutyakekszet bele az ebbe, mint a parkolóórába szokás, aki emiatt rá se rántott az injekcióra. A vizsgálat szerint teljesen egészséges, jól fejlett kiskutya, ezt mondjuk alátámasztotta az ipari méretű nasi elfogyasztása is. Kérésünkre mérlegelés is volt, mert az itthoni személymérlegről már lefolyik, igy mostanában nem tudjuk hogy pontosan mennyi az annyi, kivéve, hogy sok. Hárman néztük kerek szemekkel az emelkedő számsort, ami végül 18,35 kilóban állt meg.... A Vőlegény picit besápadt a 4 hónapos eb súlyát elnézve, de én sem  vagyok teljesen nyugodt. A szaklapok szerint a kutya 14-18 hónapos koráig van növésben...azaz már most látszik, hogy nem lesz kicsi. 
Bár jó lenne, ha ő is tisztában lenne a méreteivel, de ott még nem tartunk. Vasárnap a parton összefutottunk egy párral, akik a 4 hónapos akitájukat sétáltatták. A japán eb, Kai, méretileg, körülbelül a fele volt kiskedvencünknek, ellenben egy ördögfióka, aki a fajtájára jellemző harcmodort már most magas szinten űzte. Azaz, ráharapott Artur hátsó felére, és nem eresztette a zsákmányt. Kutyánk teljes pánikban, nyüszitve rohangált a parton, a hátsóján lobogó kunkorifarkúval. Mivel sehogy sem tudott megszabadulni, végső elkeseredésében a tenger felé vette az irányt, feltételezem vizbeölési szándékkal, és ott végre sikerült elhagynia a popsidiszt. Megnyugodni azonban nem nagyon volt lehetősége, mert az akita nem adta fel ilyen könnyen,és ahogy Artur elhagyta a vizet, már rá is harapott valamilyére. 
Röpke 10 perc alatt kiderült, hogy ők ketten nem lesznek barátok, az esetnek azonban vannak pozitiv hozadékai is:

Kai ráébredt, hogy a legjobb rágóka az enyhén túlsúlyos golden retriever, csak nem szabad a vizbe engedni. 

Artur felsimerte, hogy a későbbiekben az összes akitát széles ivben elkerüli, illetve hogy a tenger nem is olyan szörnyű dolog, tekintve, hogy az mentette meg a seggét.

 A Vőlegény kezd rájönni, hogy imádott kutyája a büdös életben nem lesz harci eb, viszont csodaszép, és bármely egyéb állat láttán parádésan hanyatt tudja vágni magát.

Én megfogadtam, hogy a következő esős hétvégén a közelébe sem megyek a tengerpartnak, ellenben fogok egy csomag illatos gyertyát, egy pohár pezsgőt, és bezárom MAGAM MÖGÖTT a fürdőszoba ajtaját...