Egyébként ez szinte bármely "fizikai munkára" igaz, kivéve a varrást és csatolmányait. Azokkal simán ki lehet kergetni a világból. Meg a kötés-horgolás-himezés mesterhármastól tudok még qrva gyorsan fára mászni... Bármekkora fára.
Emlékszem, Anyukám -aki nagyon szépen tudott kötni-, próbált megtanitani sálat kötni tinédzserkoromban, mert szerinte az egyszerű. Asszem, kábé három percig tartott az oktatás, és majdnem soha többet nem álltunk szóba egymással.
Szerencsére a Vőlegény tökéletesen tisztában van eme erősségemmel, igy baromira vigyáz a gombjaira, új zoknit meg szinte bárhol tud venni, ha a használatban levők megfáradtak kicsit anyagoldalról.
Na de azért -bármennyire nincs gondom az edények manuális tisztántartásával-, ha már van, akkor legyen működőképes a konyhai masina, igy a hétvégén a Kedves talpig gumikesztyűbe pattintotta magát, mondván, majd ő megmutatja a gépteknőnek. Először is fel lett mérve a terep, ami persze az ebet is felizgatta, és tornacipőt, papucsot félredobva, rohant segiteni. Részéről mindenáron mintavétellel akart megbizonyosodni a hiba okáról, igy a Vőlegény nem győzte kiszedni a lefetyelni próbáló buksit a gépezet alján úszkáló trutymákból. Miután mindketten konstatálták -amit elmondtam kb 10x-, hogy a szerkezet valóban nem ereszti le a vizet, előkerült a korábban vásárolt, vadiúj klotyópumpa. Ebben a lélektani pillanatban Artur felnyüszitett, és hanyatt-homlok rongyolt ki a konyhából, a teraszról visszapillantgatva.
A Vőlegény szerint a pumpától ijedt meg, amilyen kis besz*ri. Szerintem meg tapintatos, és röhögni ment ki.
Elnézve a mindig makulátlan Kedvest, aki most könyékig gumikesztyűben, szerelőspólóban, piros nyelű wc-pumpával hadonászva, kócosan és tanácstalanul összegyűrt homlokkal áll a konyha közepén...maximálisan megértettem az eb reakcióját. Én is mentem volna vele, de akkor a Májsztró megsértődik, és a kutyát is lebuktatom. Igy maradtam, a műtéti hangokra pedig a négylábú is visszabátorkodott, igaz, erősen összeszoritott szájjal.
Miután a pumpálás nem hozott látható eredményt, kiszedtük a mozditható elemeket. Ebből mindössze három akadt, igy nagy áttörés továbbra sem következett be.
Egy ideig hárman figyeltünk befelé a gépbe, hogy hátha a szemmelverés működik, és megjavul a makacs masina. Lehet hogy az volt a baj, hogy ebünk megszakitotta a kört, és addig ügyeskedett hogy mégiscsak belekortyolt az enyőkébe. Persze a matériával aztán teleköpte a konyhát, fokozva a helyiségben tapintható feszültséget. Az összecsulázott csempe állapotát felmérve, erősen elgondolkoztam a csőgörény forradalmasitásán a háztartásunkban, a csőkutya, vagy legalábbis csőartur bevezetésével.
Végül, sok nagy levegő vétel után - hallgatva a szaklapokra- nem kötöttem csomót az ebre, helyette megérdeklődtem a wc-pumpát fojtogató Kedvestől a következő lépést. Mint kiderült, ő a kalapács-kisbalta-ásó-kapa-nagyharang alkalmazásában kezdte látni a megoldáshoz vezető utat.
Részemről ekkor előkaptam a felespoharakat, amin a Vőlegény nem kicsit ütközött meg...ugye mégiscsak szombat kora délelőtt van, nem ünneplünk semmit, és még disznóvágás sincs??!! De első döbbenete elmúltával azonban -nem lévén semmi jónak elrontója- már csillogó szemmel várta a célzóvizet. Csak picit lett szomorú, mikor felvilágositottam a poharazgatásunk céljáról: tökéletesen kimerhető vele a mosogatógép alsó szekciójában burjánzó folyadékgyülem, ami lehet hogy segitene a látási viszonyok javitásában. Igy kéz a kézben kifeleseztük a felesleges nedvet, éééés, továbbra sem lettünk okosabbak. Persze állatkánk is aktivan részt vett az akcióban, és hol a Kedves, hol az én hátamra mászott rá, hogy szakértő szemmel is felmérhesse a gép belsejében történő, nemlétező változásokat.
Az ily módon megtapasztalt 16,5 kilós túlsúly, mindkettőnket erősen motivált az eb részére történő, diétás koszt bevezetésére (Aztaqrvadenehézvagy!!! Holnaptólnemkapszenni!!! Vizetse!!!), továbbá Őkutyasága széles ivű kiröptetésére a főzőhelyiségből. De mire sikerült teljesen kitakaritanunk a szerkezetet, és beválthattuk volna igéreteinket (Eladlak virslinek, ha nem szállsz le a hátamról!!! Fejezd be, vagy befonlak!!!) , Artur jó érzékkel bealudt, a lábunkra csavarodva. Igy, figyelmes gazdához mérten, óvatosan kiszedegettük hátsó végtagjainkat a teljes átéléssel hortyogó négylábú öleléséből, belopakodtunk a nappaliba, ahol is a netre kattanva elkezdtünk jó referenciával rendelkező mesterember után nyomozni...
Jelige: Mosogatógépszerelőt keresünk, ugyanitt csőkutya bérbeadó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése