Homályos weekend

Főként Gibraltáron lehet találkozni ezzel a levanter nevű kórsággal. Leegyszerűsitve, ez egy k*rva nagy felhő, ami beboritja a sziklát, aztán jó sokáig ott figyel rajta. 

A britek meg, szerintem élvezik. 

Tuti, ha nincs levanter, akkor csinálnak maguknak valahogy. A Vőlegény egyik kedves kolléganője jegyezte meg találóan, hogy annó idejöttek az angolok, körbenéztek a Costa del Sol-on: pálmák, tenger, napsütéshegyek, és sirva fakadtak e földi pokol láttán. De mielőtt véglegesen elkeseredhettek volna emiatt, észrevették Gibraltárt, ami egy böhöm nagy szikla, többnyire szar az idő, gyakran esik, ha meg véletlenül nem, akkor legalább szél van és köd, a levanternek köszönhetően. Ez olyannyira megtetszett nekik -home, sweet home-, hogy rögtön el is foglalták.
Na ennyit a ''történelmi'' áttekintésről.

Amiért elmesélem mindezt, az a hétvége története, ugyanis a levanter -tőle szokatlan módon-, beboritotta Spanyolhon azon részét is, ami főként a mi mozgásterünket alkotja. A reggeli kávézáskor meglepődve láttuk, hogy nem látunk. Nem tudtuk eldönteni teljes bizonyossággal, hogy füst, köd, vagy pára alkotja e a homályt, esetleg itt az armageddon?  Artur különösebben nem idegeskedett a jelenség láttán, ellenben figyelemfelkeltően nézegett a fogason lógó pórázai felé, miközben bereggelizte az egyik szőnyeget.

Vettük az adást, igy levaklásztunk vele a partra, ahol a hullámok hangját követve próbáltuk behatárolni, hogy hol kezdődik a viz. Egész jól elsétálgattunk, néha igyekeztük beazonositani a mellettünk elsuhanó árnyakat, kevés sikerrel. Majd arra figyeltünk fel, hogy visszhangzik a kutya futás közben. Meglepődni sem volt időnk, fény derült a turpisságra, hogy nem a tihanyi csodát vizionáltuk be, hanem egy másik eb rohant Artur ütemében, másodpercnyi fáziskéséssel. A semmiből - a szó szerinti SEMMIBŐL- bukkant fel egy jól megtermett bulldog, és elkezdett rám felugrálni. Egyrészt majdnem lefostam a bokámat ijedtemben, másrészt nagyon kellett röhögnöm, látva, hogy a mit sem sejtő Artur megrettentében hatalmasat ugrott a vendég láttán.

Egyébként összebarátkoztunk korábban egy ilyen tipusú ebbel és gazdájával, igy reménykedtünk, hogy ő AZ a kutya, csak ugye, ahogy mondani szokták, "sötétben minden tehén fekete" (vö.: levanter alatt minden bulldog gyanakvásra adhat okot, pláne ha kendőt visel a nyakában). Ráadásul az általunk ismert négylábú nagyon jólnevelt, most viszont gazdát nem láttunk vele (jóóó, ez azért a jelen helyzetben nem volt annyira mérvadó, lévén kb. 30 centiben merült ki a látótávolság...), igy még inkább kételkedtünk az ismertségben. Röpke 10 perc elteltével a homályból kezdett kibontakozni a halálra vált gazdi sziluettje,  akinek ötlete sem volt, hova nyargalt el fénysebességgel -egyébként rettentően szófogadó- kutyája. Valószinűleg Artur, és a mi illatunkat megérezve kapott gellert az eb, a várható játék örömében. Hát, nem lett megdicsérve a gazdája által, igy a későbbiekben biztosan átgondolja a hasonló kirohanásait. 

Mi hazabaktattunk, és reménykedtünk a másnapi szép időben, mert majomles volt betervezve a Szikla csúcsán.

Mivel megmászni Gibraltárt jó kis túra, és mi ezt gyalog óhajtottuk kivitelezni, a Vőlegény előrelátóan beállitotta az ébresztő funkciót a mobilján, másnap kora reggelre. Majd ugyanazzal az előrelátással kint is hagyta az étkezőasztalon, hogy két plusz csukott ajtón keresztül még véletlenül se halljuk meg azt a hálószobában. 

Nem is hallottuk meg.
Szemben az ebbel. 

Akinek a folyosón héderelve megtetszett a korai muzsika, és elkezdte azt leutánozni. Félálomban észleltem, hogy Artur földöntúlian énekel, ugyanazt a dallamot ismételgetve, apró szüneteket beiktatva. Kb. a harmadik ismétlésénél pattant ki a szemem, és ugrottam ki az ágyból, rohanva az előszobába, mert azt hittem, valami komoly baja van. Az ajtót feltépve már hallatszott a telefon ébresztése, ahol a srófák közti szüneteket használta ki a kutya arra, hogy előadja a saját szerzeményét. Egészen addig tolta a dalocskáját, a vackán heverészve, amig ki nem kapcsoltam az ébresztőt. 

Mit ne mondjak, szürreális élmény volt, de jót nevettünk a Vőlegénnyel ezen az egyedi ébresztésen. Mivel az eb észlelte a sikerét, azóta reggelente kisérletezik a skálázással és igyekszik megtalálni a leghülyébb hangokat. Egész jó úton jár, bár remélem, a barna-hangot (ld.: South Park) nem sikerül abszolválnia...

Ja, a majomlátogatásból aztán semmi se lett, lévén a britek kedvence felhőcske, vasárnap estig maradt a térségben. Persze, a hétfői MUNKAnap reggelén teljes ragyogással kelt fel a nap, és még egy körömhegynyi felhőfoszlány sem volt az égen....:S

A homályos hétvégében azért kárpótolt minket az, hogy kutyánkban -sok egyéb kiemelkedő tulajdonsága mellett-, az X is benne van, mint megtudtuk...