Új libling

Ma reggeli zsiroldó megmozdulásom során, találtam egy vadiúj teniszlabdát.  Ez most nagyon jól jött, mert pont venni akartunk egyet a Vőlegénnyel. Ugyanis, itt retriever körökben ez a gizda játék, mint az kiderült. Amelyik eb nem rendelkezik saját bejáratú teniszlabdával, az szánalomra méltó a többiek szerint. 
Viszont, akinek kettő is van, na az aztán igazi HVCS!!!*
Mi meg persze nem akarjuk, hogy kiskedvencünk emiatt hátránnyal induljon a beilleszkedésben, igy természetes volt, hogy beinvesztálunk egyre. A Vőlegény javasolta, hogy szerezzünk egy olyat, amit valami népszerű teniszező aláirt, mondjuk Agassi, vagy Steffi Graf, de aztán megdumáltuk, hogy ez már erős túlzás lenne. 
Olyan újgazdagos. 
Ennyire menő kutyát azért nem akarunk, mert a végén még minket is le fog nézni, aztán ba**hatjuk.
De most, mivel az ölembe pottyant egy megfelelőnek tűnő darab, a probléma is megoldódott. 
Hozzáteszem, lehet hogy magamnak is veszek egyet, mert jó szolgálatot tett hegymenetben. 
Ugye, mikor az ember, gyorsgyalogol fel a hegyre 70 fokban (ami valójában csak 23), szembeszélben, szakad róla a viz, és a mellette elhúzó golfkocsikból vidáman ráintegetnek és viccesnek szánva leutánozzák a karmozdulatait, na akkor az embernek kedve lenne golfkocsis tömeggyilkosságot elkövetni. 
Persze csak képletesen. 
De ilyenkor jól jön a marokba simuló teniszlabda, amin ki lehet élni ezeket a szoritó vágyakat, mellyel nem mellesleg az alkar és a jellem is erősödik.
Szóval igen, KELL nekem egy ilyen!
A könnyen jöttet természetesen bebuktam, mert ahogy beestem a bejárati ajtón, Artur egyből felfedezte a nekivalót a kezemben, és széthajtott állapotomra tekintet nélkül, gyorsan el is csaklizta. 
Azóta meg nem lehet tőle elszedni.  
Mintha tudná hogy én is pályázom egy ilyenre. Mindenhova viszi magával, és közben kihivóan bámul rám, úgysem lesz a tied, bebebeeeeee!!! arccal.
Mondjuk mostmár nem is kéne. Azért elképzelhető szerencsétlen golyóbis állapota, igy, hogy pár órája egy erős nyáltúltengésben szenvedő junior négylábú nem ereszti ki a szájából. 
Csóri labda.... 
Gondolom a gyártósoron még Wimbledonról álmodozott. 
Ehelyett...
Bár aztán a fene tudja. 
A Vőlegény leselejtezett tornacipője szerintem direkt élvezte, hogy nem a kukában landolt, hanem megörökölte egy szőrmepamacs. Huhh, tényleg, akkor még majdnem egyforma méretűek voltak. Mármint az eb, és az edzőtopán. Hozzáteszem, a tornacipő még mindig megvan, de aki nem tudja az előzményeket, tuti nem ismerné fel, hogy mi az a cucc, amit a kutya éppen agyrázkódásig cibál, és falhoz csapdos.
Ezzel szemben a teniszlabdát jelenleg is úgy hurcolja, mint a himes tojást, és ha elejti, sirva fakad. Tényleg. Nézi ahogy gurul, zokog felette egy sort, majd óvatosan a szájába veszi újra, és rohan tovább.
Nagyon úgy tűnik, hogy egy ideig, most ez a találtmány lesz az új libling....

*HVCS= Helyi Vagány Csávó/Csaj