Egyszer kutya, máskor eb

A mai blogbejegyzés tekintetében előre is elnézést kérek a kivételektől, akik tudom vannak, és erősitik a szabályt! Nem utolsósorban a Vőlegény is az eltérő viselkedésűek táborát gyarapitja, többek között ezért is szeretem olyan nagyon, és olyan régen.
No de a kutya...
Ő erősen tendál a TIPIKUS FÉRFI irányába. Igen, abba, ami az összes szakállas-bajszos viccben szerepel..
Az egy dolog, hogy elfelejtkezett a szülinapomról. Hacsak nem számitjuk ajándéknak, hogy hosszú idő után, ideszart a terasz kellős közepére, hétfő reggelre. De azt inkább figyelemfelkeltésnek és bosszúnak szánta, merthogy előző este kimaradt a séta. 
Há' bocsánat. 
Picinyt mertünk ünnepelni...
És az én anyámat, hát persze...
De ettől eltekintve is sokasodnak a JELEK.
Mostmár szemrebbenés nélkül fingik társaságban. Eddig ezt csak két esetben adta elő: 
- ha mélyen aludt, és elengedte azokat az izmait is
- játék hevében, de akkor nagyon szégyellte magát
Ezzel szemben, most mi van?!
Ideül mellém, néz egy ideig, majd szellent egyet. Nem hangosat, kábé  csak, mint az esti szúnyogok, ellenben olyan szaga van, hogy arra rá lehet könyökölni. Még ő sem birja, az illatfelhőt megérezve szemrehányóan RÁM!!! néz, és arréb megy.
Aztán már nem elég neki egyszer szólni. Mikor harmadszor hivom, és látja, hogy már kellően torzak a vonásaim, akkor vértanúi fejjel feltápászkodik, és odavonszolja magát. Előttem méla unalommal megvakargatja a férfiasabb részeit, majd rámnéz, Mármegintmitakarsz tekintettel...
Szervileg is elkezdett férfiasodni, azaz, amiknek le kellett szállnia, azoknak a fele már lent van. 
(aki nem értené eme diplomatikus megfogalmazásomat, annak most nem kezdenék el a virágokról, meg a méhekről eszmét futtatni... az eb golyóira gondoltam)
Na szóval, azzal a féllel is rengeteget foglalkozik, mi lesz, ha a másik is leér?
És, a jelölgetést még el sem kezdte, mint ahogy a lábát sem emeli még fel pisiléskor. De tartok tőle, hogy már nem sokáig lesz igy, hamarosan eljön az a korszak is.
Aztán ott van az étkezés. Némileg az is megváltozott. Konkrétan úgy habzsol, mint egy malac, és a tálja körüli öt méteres körzet tele van kutyakajával. Gondolom, ha lenne atlétája, az pörköltszaftos lenne... mint a mesében..
És a legújabb, a területvédés. Elkezdett ugatni. Ha lát valakit az erkély alatt, vagy a hátsó kertben, akkor hangos vakkantásokkal jelzi, hogy figyel, és takarodó van. Persze, ugyanolyan barátságos az emberekkel, mint eddig, de a saját kis területén már ő a kiskirály. Hozzáteszem nagyon cukin csinálja, ahogy feszes izmokkal lopakodik és mély ugatással jelzi a jelenlétét. Ha nem ismerném, kintről simán azt hinném, hogy valami nagy és veszélyes szólt rám odabentről. Az illuzió addig tökéletes, amig ki nem megy a teraszra, de persze ezt nem birja sokáig, pont az emberszeretete miatt.
Zárásként pedig a ma reggeli legszebb: 
Tegnap óta munkások dolgoznak a társasház hátsó kertjében, ami Arturt borzasztóan izgatja. Emiatt ma délelőtt is berongyolt velem az oda nyiló vendégszobába, hogy segitsen redőnyt felhúzni, és kiszellőztetni. Mivel előtte tömte az arcába a halkonzervvel dúsitott reggelijét, kicsit megfontoltabb volt, és azon filózott, hogy ugasson e vagy sem. Miközben mélázott, kiértünk a teraszra, ahol is kicsi kutyánk egy akkorát büfögött, hogy mindhárom mesterember felkapta a fejét. 
És persze, RÁM néztek meglepődve...
Az érzés?!?!
Megfizethetetlen...