Eugene

A Vőlegénnyel idejekorán megállapodtunk abban, hogy az eb nem kap hangot adó játékot. Azok csak akkor viccesek, ha másnak visszük ajándékba őket, de egy lakásban tartózkodni sipoló-vijjogó-csörgő biszbaszokkal, úgy, hogy azok a Te kutyád tulajdonai, az nem funny. 
Emiatt vásárlás előtt, minden játékot hosszan nyomorgattunk, hogy tuti legyen, nincs benne elrejtve semmi hangadó eszköz. 
Az otthoni F betűs nagy állati áruházban egy ilyen akciónk során el is kezdett járőrözni körülöttünk a bizti őr, mivel azonban a Vőlegény majd 2 méter magas, hát beérte azzal, hogy két polc biztonságából fenegette a nadrágtartóját fenyegető nézéssel, de közelebb nem jött. Ezért teljes átéléssel gyömöszkölhettük tovább az összes gumimalacot, gumicsirkét, műanyag hódot, plüssvidrát...mig végre megtaláltuk a nekünk való termékeket.


Igy került a háztartásba csomózott kötél, gumilabda, gumicumi, leselejtezett tornacipő, 4 eurós élethű faág...jaaaaa igen.... ennek külön története van...
Az úgy volt, hogy megelégeltük, hogy Artur játszásiból széteszi a kezünket/karunkat, pláne, hogy egyre erősebben tud harapni. Kitaláltam hát, hogy vegyünk valami gumisz*rt, amit odatarthatunk neki a karunk helyett. Nosza, elstartoltunk a  helyi állatkereskedésbe, és mig a Vőlegény szobrozott a tilosban parkolva, én beszaladtam tanulmányozni a gumicsontok világát. Gyorsan le is tettem róla, mert olcsóbb lenne Arturnak egy egész tehenet venni, mint egy nyavalyás gumicsontot... de egy szarvasmarha már tényleg nem férne el a nappaliban, és abból a Vőlegény is enni akarna. 
Sztéket. Well-done. 

Viszont kifelé jövet belebotlottam egy szimpatikusnak tűnő faágimitációba, ami vaskosnak tűnt, és nem adott hangot, potom 4,2 eurós áron. Örömujjongással téptem le a polcról, és bedobtam még mellé nasit az ebnek, majd rohantam fizetni, mielőtt a Kedves lekarmolja magát odakinn az autóban. 

Ez a kereskedés olyan jófej hely, hogy mindig kapunk valami kis apró ajándékot a vásárlásokhoz. Általában kutyakeksz szokott lenni a szuvenyir, de most az eladó előtúrt egy szörnyen ronda, fülsértően sipoló kutyajátékot, és üdvözült mosollyal hozzácsapta a csomaghoz. Az autóban boldogan mutattam a faágat a Vőlegénynek, és vártam a dicsérő szavakat. Ő rám nézett, majd a szerzeményre,  majd megint rám, és ismét a gumiágat kezdte tanulmányozni... végül megkérdezte:
- Te ezért fizettél?
- Mondom ja-ja, de csak 4 euro volt, szemben a csilliárdos gumicsontokkal!
- Figyelj, faágat bármikor gyűjtünk a tengerparton INGYEN, aztán ha Artur szétrágta, akkor hozunk másikat INGYEN.....!!!
Bevallom, volt némi igazsága a felvetésnek, és elnézve a gumiágat már én sem éreztem azt az évszázad bizniszének. Persze, ezt semmi kincsért nem vallottam volna be a Vőlegénynek, és MEGMAGYARÁZTAM, hogy már pedig ez pont igy volt jó...
Hazaérve kiderült, hogy az a sz*r ráadásul hangot is ad, de ehhez rá kell  lépni úgy, hogy két teli kávésbögre van az ember lányának a kezében. Aki ilyenkor ijedtében megugorja a dulpa lutzot, melyet látva, az ember másik fele kaján mosollyal nyugtáz a teraszról, elégtételt kapva a MEGMAGYARÁZOTT vásárlásért.
Az ajándékba kapott szörnyecskéről meg is feledkeztem, az benne maradt a zacskóban, viszont Artur nagyon jó érzékkel, kicsente a csomagból. És kapcsolatuk szerelem volt első látásra. El sem eresztette, folyamatosan beszélt hozzá és előlünk is féltékenyen dugdosta. 
(mondjuk ennek a rejtegetésnek megvolt az alapja... izé... a Vőlegénnyel rájöttünk, hogy ha belerúgunk Artur kedvencébe, akkor baromi jól repül, és irtó vicces hangot ad...)
Közben igyekeztünk beazonositani a tárgyat, ami  sok egyéb mellett, hasonlit  egy pajzsmirigytúltengésben szenvedő, beszivott denevérre is, de végül abban maradtunk hogy talán bagoly. 
Nos, ő lett Eugene [Judzsin], Artur legjobb barátja, akinek a kutya holt komolyan panaszkodik, ha valamitől eltiltjuk, vagy valamiért leszidjuk.
A keresztség abból származik, hogy a Vőlegénynek (állitólag...) van egy Eugene nevű kollégája, akivel gyakran lógnak együtt. Az első hetekben, amig a Kedves egyedül tartózkodott az országban, és komolyabb másnappal járó esti vacsorán vett részt, avagy nem talált haza az apartmanba szintén egy-egy kései estebédnek és a magas páratartalomnak köszönhetően, illetve nem birt magáról levakarni néhány gazdag, de elmondása szerint erősen idősödő turistanőt, azokról mindig szegény Eugene tehetett. 
Barátaink, a sztorikat hallgatva, jogosan firtatták Eugene létezését, mire kicsit zavaros válaszokat kaptak... igy hát az a döntés született, hogy a Vőlegénynek képzelt barátja van, aki a fenti egyénben testesül meg.
Zárójelben jegyzem meg, hogy másfél hónap alatt még nem sikerült összefutnom Eugene-al, mert valahogy mindig házon kivül tartózkodott, de azóta is szerepet kap minden durvább sztoriban...
A lényeg az, hogy Arturt egész jól sakkban lehet tartani a saját Judzsinjával, mert bármire hajlandó, ha túszul ejtjük a barátját. Vicces hallgatni, ahogy a Vőlegény rendszabályozza a tinédzser négylábút:
"Artur, ha nem fejezed be azonnal/mész ki rögtön/ereszted el/eszed meg tüstént /köpöd ki, akkor annyi lesz Judzsinnak, figyeld meg!" 
Ha mindehhez fenyegetően gyűri a gumibaglyot, akkor triplán hatásos, ugyanis a kiadott hátborzongató hangok alapján, ebünk elhiszi, hogy a kedvencét éppen ölik, és azonnal angyali tulajdonságokat vesz fel barátja szabadulása érdekében.
Jut eszembe, pár napja már megint nem láttam Judzsint, igy biztos Artur ismét talált neki egy jó kis rejtekhelyet...