Vizitáció

Péntek este kicsit összekaptunk a Vőlegénnyel. 
Az ok elég banális, ahogy idősebb felmenőim fejezték ki magukat anno: Jó dolgunkban nem tudtuk, hogy mit is, hogy is...
Ugyanis szombat délelőttre nagybevásárlás, délutánra tengerparti kirándulás, vasárnapra meg főzés, plusz ami jön, volt betervezve.
Ehhez képest péntek este közölte a Vőlegény, hogy akkor holnap kirándulunk a kollégájával és a családjával. Mivel érezte ő is, hogy némileg fenn fogok tartani a zseniális terv hallatán, először galád módon levitt a tengerparti bárba, kért nekem egy koktélt, és csak akkor mondta el a másnapi programot, amikor a felét már megittam. De igy is fogtam a lényeget, csak kicsit hosszabb reakcióidővel, és ismertettem is kétségeimet a Kedvessel:
- a múltkori esetből kiindulva megbeszéltük, hogy Arturt visszük magunkkal minden elmenésre, kivéve a bevásárlást
- ha a bevásárlást útba ejtjük, akkor utána haza kell jönni a kutyáért, ami nagy kerülő és időveszteség
- kutyával bevásárolni  nem tudunk, tehát a szombati élelmiszerfeltöltésnek sanyi, de legalább vasárnap sincs nyitva semmi
- továbbá, a hűtőben az alábbi gasztrokincsek rejtőznek: 3 darab tojás, fél csomag élesztő, fél üveg narancslekvár, 3 féle mustár, fél üveg majonéz, plusz, a gyümölcskosárban 2 narancs.
A Vőlegény közölte, hogy én TÚLKOMPLIKÁLOM a dolgokat.
Azt hiszem, ezen a ponton 3 oktávot ugrott a hangszinem, és jeleztem, hogy akkor a vasárnapi ebédje narancslekváros élesztővel töltött narancs mustármártással, a hétfői pedig majonézzel töltött tojás lesz mustárkéregben.
Itt már elgondolkozott egy kicsit, de, mint kiderült, csak azért, mert közben mérgemben lehúztam az egész koktélt (itt nem sajnálják belőle a rumot....) és a menüválaszték valahogy igy hangzott:
vazsárapinarazsvárasélezősnarazs......mozsárban! Hétfőnmmmmegmajomizelöttöttötttojásosmozsár. Szóval először még fel is csillant, hogy tuti valami francia finomságokban fogunk dagonyázni a vikenden, bár a mozsár szó többszörös használatát nem teljesen fogta.
Na de végül helyére kerültek a dolgok, és a tervezett kirándulás át lett alakitva vasárnapi ebédmeghivásra, ami Arturra is vonatkozott.

Vendéglátóink egy nagyon kedves fiatal házaspár, és közel 3 éves kisfiúk nagy kutyabarátok, igy örömmel várták ebünket. Mi aggódtunk egy picit, tekintve hogy a négylábú pont most van abban a korban, amikor mindenre fel akar mászni, felugrál, és persze továbbra is harapdál, csak már egyre erősebben. Mindenesetre bekészültünk, vizestálka, zacskó nasi, rágójáték...stb, a csomagok között csak a kutyát felejtettük itthon majdnem. 

Arra is figyeltünk, hogy jól lefárasszuk, igy a reggelt óriási sétával kezdtük, és még a délelőtti szundija is kimaradt, hogy biztosra menjünk. 
A bemutatkozás nagyon jól sikerült, az eb varázsa ismét működött, és újabb rajongókat szerzett a Vőlegény kollégája, és annak a felesége személyében. Illedelmes, jól nevelt kiskutya benyomását keltette, és mi csak azért imádkoztunk, hogy lehetőleg ne ronditsa be a gyerkőc frissen vásárolt játszószőnyegét.
Azt tudtuk, hogy Artur imádja a gyerekeket, viszont még sosem került közvetlen kapcsolatba eggyel sem. Ismerve mostani kergekengurukorszakát, voltak félelmeink az akkor ébredő háromévessel való kontaktus miatt. De minden aggodalmunk feleslegesnek bizonyult. A kutya megérezte a kisember tartózkodását és mindent megtett, hogy megkedveltesse magát. Laposkúszásban sürgölődött a gyerek körül, hogy kicsit se legyen magasabb nála, néha óvatosan megnyalta a kezét, és mikor barátkozási célzattal pofonokat kapott, egy hang nélkül tűrte. Hihetetlen volt látni, hogy a mi szeleburdi kiskutyánk mekkora erőfeszitésekre képes, és mi mindent megtesz azért, hogy összebarátkozzon egy kismanóval. A törekvéseket siker koronázta, fél óra múlva már kergetőzéssel lett megpecsételve a kapcsolat, amiben nekem is részt kellett vennem. Meglepő módon Artur nélkülem nem szaladt a gyerek után. Helyben futva nyüsszögött, de semmiképp nem akarta megriasztani a játszópajtást, igy csak akkor élte bele magát a fogó szerepébe, ha ott voltam mellette és kontrolláltam. Mikor pedig először hangzott el a pösze kiabálás, hogy "Aaaajtúúúúj", akkor a mi kis kedvencünkkel alig lehetett birni a boldogságtól. A Vőlegénnyel együtt nagyon büszkék voltunk rá, és ennek megfelelően a szokottnál jobban jutalmaztuk is.
Valószinűleg a sok izgalomnak, és a túlzott nasi fogyasztásnak köszönhetően egy apró közjáték becsúszott a végére. Ebünk boldogan csillogó szemmel kirohant a teraszra, és a komoly közgazdasági kérdésekben elmerült Vendéglátó és Vőlegény vitáját egy kiadós okival oldotta fel. A Fiúk meglepetését tetézte az én azonnali rárepülésem a halomra, amikor is papirtörlővel próbáltam megakadályozni a kiadott felesleg újrafogyasztását, tudván mi következne.
Összességében a vizit nagyon jól sikerült, Artur ötösre vizsgázott. Persze, ennek azért itthon meg lett a böjtje, a felpörgött kutya éjfélig úgy viselkedett, mint egy tájfun, három mosómedve, és egy piranha kereszteződése. Elég megnézni a nappaliban szétforgácsolt pálmadarabokat, szertedobált játékokat, széthordott kajamaradékokat, és a saját fognyomokkal tarkitott alsó lábszáramat...