Golden Takeaway

Számunkra a kutya térdmagasság körül kezdődik... és ezzel senkinek nem akarok a lelkébe taposni, egyszerűen, mi nem rajongunk a divatos retikölebekért. Ha ilyen állatkát látok, mindig eszembe jut egy régi kedves ismerősöm, aki ballagási ajándékként chau-chau helyett chivava-t kapott...
Optimista emberként beletörődően reagálta le: végülis majdnem tök ugyanaz, cs-vel kezdődő, egzotikus neve van, aztán majdcsak felnő, és akkor lehet vele játszani meg kirándulni. 
Grincshez illő reakcióval szétzúztam az álmait, mert jeleztem, hogy az állat már fel van nőve, és játék gyanánt maximum eregetheti majd, ha picit nagyobb a szél. De ne aggódjon, kirándulni  már most is tudnak, csak ne felejtse el, melyik zsebébe tette...
Na de komolyra forditva  a szót, mi a nagyobb testű kutyákért vagyunk oda, és szeretjük ismerni is annak sajátosságait, igényeit. Ezért, eléggé utánaolvastunk a goldeneknek, illetve beszéltünk olyan emberekkel  is, akik láttak már olyan embert, aki látott már ilyen fajta négylábút. 
Sok mindent megtudtunk előre választottunkról. Okos, parancskövető, könnyen tanitható, barátságos, családcentrikus, nulla agresszióval rendelkező kutya.
Ééééés, a retrieverek a vadászatban is jártasak, mint VISSZAHOZÓ eb.
A Vőlegény erre egyből felcsillant, és már látta lelki szemei előtt, hogy a kutya majd halomra hordja lábaihoz az ajándékhegyeket, úgyis, mint távirányitó, laptop, szendvics, mobiltelefon, nasi, TAB, egy-egy pohár jófajta spanyol bor, én...stb 
Mondtam neki, hogy az tutkó odébb lesz, merthogy az eb még kicsi, továbbá nem árt tanitani ezen tulajdonsága felszinre hozatalához, ám semmi jónak nem vagyok elrontója, legalább kedvencünk majd nekem is besegit a konyhában, ha ezt-azt hozni kell.
Nos, azóta is várjuk Arturtól, hogy kibontakozzon ebbe az irányba, de be kell vallanom, eddig csalódást okozott. Próbálkoztunk mindennel, eldobáltunk neki minden mozdithatót, megmutattuk számos esetben hogy mit várunk tőle, de semmi. Bevallom, egyszer még kutyába is lementem a teraszon, fogaim közt egy törlőronggyal, és úgy rohangáltam... nulla eredménnyel. Utólag csak reménykedni tudok, hogy ezt a performanszomat kevesen látták, dehát annyira szerettem volna meglepni a Vőlegényt! 
Előző hévégén a tengerparton Artur kiásott egy zoknit. Hibáztunk, mert rászóltunk, hogy NEM, erre persze a kutya fénysebességgel távozott, a zsákmánnyal a szájában. Mire utolértük, és megküzdöttünk a zokniért, mindhárman kifulladtunk. Aznap jegyezte meg a Vőlegény nevelési célzattal -és némi csalódottsággal a hangjában- a renitens ebnek, hogy Te nem is egy Golden Retriever vagy, hanem egy Golden Takeaway. Ezen a találó megnyilvánuláson nagyon jót nevettem és engedélyt kértem az elnevezés plagizálására. Azóta az eb teljes neve Golden Takeaway Artur. 
Szóval ez a visszahozós dolog egyelőre totális kudarc. Ugyanakkor, minden előzetes oktatás nélkül képes arra hogy bármit elvigyen, bármikor, kérés nélkül. 
Elsődleges célpontok a lábbelik. Gyanúm szerint  van benne némi fetisizmus a papucsok, szandik, tornacipők iránt. Esküszöm, nagyobb izgalomba jön egy új topántól, mint én, pedig.....! A Vőlegény emiatt ki is van borulva egy hangyafa**nyit,  mondván, bőven sok egy cipőmániás is a családba, nemhogy kettő, és hogy reméli, a táskák iránt rajongásomat Artur nem örökölte...
Másodsorban mindent visz, ami mozditható és tilos. És nem, nem lehet átvágni azzal, hogy úgy teszek, mintha szabad volna elvinnie, mondván akkor biztosan nem fogja érdekelni. Hát de érdekli. Pontosan tudja, mit lehet és mit nem, a határokat pedig feszegeti ezerrel. A Vőlegénnyel egy kifulladásos kergetőzést (Hozod visszaazonnal! Ereszdelderögtön! Hautólérlekcsomótkötökrád! Micsinálsz?!?! Artur! Artur!!! Artuuuuuuur!!!!!!!) követően arról beszéltünk, hogy a goldeneknek qrva jó a marketingjük. Mert ugye az összes képen, és filmben, ahol feltűnik egy retriever, ott egy tüneményt látunk, aki szófogadó, frissen fésült, tiszta, jólnevelt, nyugodt.
Ezzel szemben Arturnak vannak kirohanásai, amikor kb 200-al tép a lakásban és borit mindent, ami az útjába kerül. Megpróbálni megállitani, életveszélyes. 
Fürdés után az az első dolga, hogy valahol pisiljen és azt azonnal fel is mossa. Magával.
Rendszeresen visszadumál. Kiváltképpen akkor, ha azt hallja hogy NEM. 
A nyolcmillió játék nem elég. Kizárólag a Vőlegény nadrágján és az én alkaromon lehet erősiteni a tejfogakat.
Hisztis, és ezt nagyon magas szinten műveli, bevallom, néhány trükkjét már én is alkalmazom.
Ja igen! Elvben már szobatiszta. De! Ha úgy gondolja, hogy büntetést érdemlünk, akkor kihivóan ránk meredve pisál egy óriásit a nappali közepén.
Mindazonáltal a világ minden kincséért sem cserélnénk el! És reménykedünk, hogy a Golden Takeaway egyszercsak Golden Bringback lesz...