Porszimat

Ideje hogy szót ejtsek a takaritóeszközökhöz fűződő viszonyunkról  is. Pontosabban Arturéról, mert az enyém teljesen rendben van. Azt a pár pókhálót direkt hagyom a helyükön, mert egyrészt nem múzeumban lakom, másrészt, egyszer betegállományban rohadt sok időm volt, és, végigmoziztam, amint egy csóri pók épitgeti a kéróját. Hááát, mit nem mondjak, munkálkodott vele rendesen, és amit közben minőségellenőrzési célzattal futkosott, az egy komplett kardióedzéssel felért. Most szerencsétlen nyolclábúnak barmoljam szét 3 másodperc alatt, amit fél délután szövögetett?? Áááá, nem vagyok olyan!

Én sem vagyok boldog, mikor az általam frissen felmosott nappaliba berongyol a kint homokozó Artur nyakig sárosan, nyomában a szintén iszapjátékos Vőlegénnyel, aki hozza a kinti slagot is, mert ÉPPEN azt szeretné megmutatni nekem, hogy a kutya mennyire megőrül a locsolástól. Ilyenkor én is megőrülök egy kicsit, de szerencsére a Kedves nagyon jól olvas a vonásaimból. Ha a bal szemem is rángani kezd, akkor veszi Stephen Kinget, és vészes sebességgel vonul ama csempézett helyiségbe, ahova tuti nem követem. Ezt a lelépési technikát már az eb is elleste, és egy szemvillantás alatt felszivódik, ha érzi a puskaporos bukét a légkörben.

No de vissza a takaritószerszámokhoz, úgyis, mint seprű, partvis (hehe, ezt most néztem meg a Guglin, hogy hogyan is kell pontosan irni, és igy 30x év után kiderült számomra, hogy mindig is rosszul használtam. Ugyanis, én partFis-ként ejtegettem, szemben a partVis-al, leirnom meg sosem kellett. Elnézve azonban a helyes szóhasználatból kialakult fórumvitákat, azért olyan sz*rul nem érzem magam miatta, a jelek szerint nem vagyok egyedül eme hiányosságommal)
A seprű, partvis, pompomos végű nyeles felmosó, Arturt a végletekig felhergelik, ráadásul ez az izgalom fénysebességgel jön létre. A kutya a HÁTÁN, irtó mélyen alszik a NAPPALIBAN. Onnan tudom megitélni, hogy elérte a REM-fázist, mert a lábmozgása alapján álmodik, és el vannak eresztve a hátsó záróizmai...sajnos..

Óvatosan elkezdek partvisolni a TERASZON. Egyet sikerül tolnom az eszközön, és a kutya már rajta is van, hörögve cincálja a szerszám sörtéit, miközben átöleli a nyelet. Olyannyira felizgatja magát, hogy az összes szőre égnek mered...egyébként ilyenkor kiválóan alkalmas lenne nagyipari üvegmosásra. Ráadásul messziről nézve van benne némi pornográf felhang is, az ember simán gondolhatná a kutya testhelyzetéből, hogy éppen vitézül megdugja a takaritószerszámot. Hát ugye... izlések és pofonok. 
Bár még kicsi, azt már láttuk, amint meggyalázza a takaróját, amikor az véletlenül és gyanútlanul, begyűrődött a lába közé.. A vicc az volt benne, hogy olyan rémült fejjel én még sosem láttam kutyát paráználkodni, mint amit Artur akkor bemutatott. Az volt számára az első alkalom, és nem tudta mire vélni a saját erős csipőmozgását, de nem birt leállni sem, mert ugye az ösztönök.... mindenesetre azóta kinosan ügyel rá, hogy a tentéje ne kerüljön be a hátsó lábai közé...


Nagy kedvenc a portörlő rongy, és a bútortisztitó spray. Annak a sz*rnak konkrétan az izét is imádja, mert amit lefújok, azt ő lenyalja. Úgyhogy minden törölgetés kalandos, mert egyik kezemmel fújok, a másikkal hiperszónikusan törölgetek, a harmadikkal meg távol tartom a kutyát. Ami egyre nehezebb, tekintve hogy elérte a 14 kilót, és még csak 3,5 hónapos...
A törlőrongy akkor izgalmas, ha a tisztitandó felületen mozgatom. Akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy kitépje a kezemből, és agyrázkódásig cibálja, illetve csapkodja a falhoz szerencsétlen pamutdarabot.
Ami a legszebb, hogy mindezen aktusok közben olyan hangok jönnek ki belőle, hogy a postás becsöngetni sem mer. Szerintem azt hiszi, hogy hétköznap délelőttönként illegális harcikutya viadalokat tartok a nappalinkban, 16 pitbull részvételével. Aztán ki tudja mi történne a csengő hangjára?? Jobb a békesség, a leveleket meg a küszöbön is megtalálom, ha életben maradok.
Ja, igen... mielőtt elfelejteném... ugye ott van a porszivó... Hát, ez a termék óriásmumus. Olyannyira, hogy a négylábú hős akkor sem mer elmenni mellette, ha ki van kapcsolva. Sőt, egy helyiségben sem tartózkodik az eszközzel, ha rajta múlik. Pedig esküszöm, mindent megtettem annak érdekében, hogy összebarátkozzanak. A lefektetett, KIHÚZOTT porszivót teleraktam a kedvenc nasijával. A kutya a teraszról morzézta be, hogy előbb hal éhen, minthogy megközelitse az ellenséget. Kihúztam a csövet hogy kisebb legyen térfogatilag, és odacipeltem az ebet, mondván ha megszaglássza, akkor jók leszünk. 
Áááá, fenéket. Egyrészt karmolt egy halálfejet a vállamba, másrészt pedig, ahogy letettem, ezerrel távozott a helyiségből, a csukott ajtón át...
Ha bekapcsolom, akkor még rosszabb lesz a helyzet. Ha nem lenne viszonylag magas korlát a teraszon, a kutya Marrakesh-ig rohanna félelmében. Pedig egyszer magamat is kiporszivóztam, hogy lássa, túlélem. Pont az ő felesleges bundáját szedtem le a lábamról az eszköz segitségével. Hozzáteszem, másnapra ettől olyan gyönyörűen bekékült a combom, hogy öröm volt nézni. Komoly szivóereje van a terméknek, lehet bevetem a  narancsfoltjaim ellen is...Na de Arturt ez sem győzte meg, a porszivóval nem békél.  
Én meg genya módon kihasználom ezt a gyengéjét, és ha nagyon nem bir magával, akkor megmutatom neki a csövet... egyből nekünk lesz a legjólneveltebb ebünk a világon...